Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1906
19 Ez mái munkánkkal és fáradságunkkal néktek példát mutatni. Azértis munkánknak, s mai actionknak lészen utolso czélja Miként e’ világnak, s nagyra vágyódásnak folyon az ö fortélya Melyei igazakot, és ártatlanokot sokszor nagyon tréfálja Es olykor a földig csak nem koporsóig egészszen leis nyomja. A melyet hogy jobban és világossabban kiki észre vehessen, Judának királya, Joachim rabsága eleven példa lészen, Kinekis rabsága és siralmas sorsa szép bizonyságot tészen, Mert szabadságáért, s kedves hazájáért sok szenvedést fel [vészen. Harmincz hét *) esztendők el folyása alat, rabságban lészen [sorsa. Utoljára mégis, midőn vélne nemis vigasztalását látya, Mert Assyriának s Babillon várának engedelmes királya Evilmer lánczait, és súlyos békoit lábairól le vonya. Régi szabadságra, s királyi Trónusra ugyan csak viszsza tészi, Fia könyörgésit, s maga kegyességit utoljára tekenti Joachimot újra a birodalomra szépen visza ereszti. De jaj Joachimnak, és jo barátinak szaporodnak veszélyi. A ki árulásba, és újra rabságba ártatlan kevertetik. Sok gonosz fortélyai és hamisságokkal oly nagyon el nyomódik, Hogy szegénynek sorsa s boldogtalansága halálra itiltetik, Mégis utoljára szép világosságra dolga nyilatkoztatik. Hárman ohajtozzák, és szüntelen várják Babylon koronáját, Evilmerodoknak mind kegyis királynak szomjuhozzák halálát. Sőt még édes Fia tulajdon magzatya Attya ellen a kardgyát Forditya, s azomba de csak alattomba lesi Atya halálát. Ezen három cincus, és mindenben Reus magokat úgy for[gatyák, Hogy csak Joachimra igaz ártatlanra a párt ütést hárintyák, Hogy ö mindeneknek feje, es kezdője király élőt vádolyák. Addig nyomorgatyák hogy tőmleczbe zárják halálra is el [vonyák. Evilmer nem érti, s eszébe sem vészi Joachim igazságát, Szüntelen kénozza s nagyon sonyorgattya maga oltalmazóját. De ugyan csak végre, hoszszára későre meg tudgya igazságát Magais meg bánya, és nagyon sajnálja igaz ártatlanságát, ') Ciliiben H(i. ■í
