Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1906
20 Meg halyátok it ma, mit igaz példába a világ fiainak. Sok fondorkodását, hamis tsalárdságát az hivságos manirnak. Mert fejedelmeknek, s gondviselőjöknek szembe szépet mon|danak, De azonban titkon és nagy palástoson fejekre jáczodoznak. A szép ártatlanság, s az errős igazság mindenűt csak ki teczik. Ámbár néha látzik, hogy el temettetik s homályba borittatik Mégis olykor midőn nem is gondolhatni tsak ki nyilatkoztatik Mert Isten oltalma s erős pártfogója azért el nem enyésződik. Sokkal többet láttok mind sem én mondhatok ez mai akcióban A dologis magát, s ki adgya mi voltát rend szerent játé[kunkkan Csak legyen szivetek és csendes elmétek a serény vigyázásban. Azonban indityuk, s munkánkot folytatyuk, legyetek halga[tásban. Cantus Epilogeticus. E múlandó Világ sorsa füst és merő semmiség. Nincsen benne csak egy morsa vagy egy csőp gyönyörűség Mézetis vegyit méreggel Őrömet végez Ürömmel. Tele vagyon hivsággal, és álhatatlansággal. Jaj mely szörnyen nyomorgatya szerencsétlen fiait, • Mely motskoson jaczottya, mint egy saját rabjait, Fel emeli mé’toságra Fel veszi nagy magosságra Hogy meg szelídíthesse, s nagyobban meg ejthesse. Méltoságit fitogatya, és igy ront el sokakot Lépes mézét kostoltatya s ezzel éltet másokat De a kit már fel fordítót Es m magához bolonditott Fizeti hitetlenül, el hadgya bőstelenűl. Bár minyájon meg ismérnék a világ mestersegit Csúf ajándekit nevetnek, s minden tündérsegit Oh mely sok veszedelmektől Lelki testi gyötrelmektől Majd meg menekednének s jobb ösvényre térnének. Kőszőnyük már faradságtok, kik itt mulatosztatok Az üdőtis ne szányátok melyet fel áldoztatok
