Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1906
12 észre veszik, a kűsdedet más tartományra veszik, s aztot meg tudván édes Annya székében el esik. Az idegen tartományban Diocletiánusnak fiát az ördögtől Vitus meg szabaditya, és hogy Modestus, és Crescentiával a Bálvánt nem imádgya meg főzeti vas fazékban, melyben az három Sz. Mártyr énekelvén igaz Istennek dicséretét mongya, melyre Dioclé- tiánus meg rémülvén Vitust, Modestussal és Crescentiával eggyiit el szaggattattya. Észtet e küs fáradságunknak negyedik része látástokra adandja“. Az első actus végén lévő chorusban inti a híveket, hogy kövessék Krisztust és, mint Vitus tette, viseljék el jó szivvel hitükért az ostorozásokot. S tovább figyelmezteti őket, hogy jószágért, és kintsekért meg ne tagadgyátok Istenieket, meg tartván hiteteket. A második actus végén levő chorusban pedig int, hogy nagy vakság, hogy Istent megtagadjuk, mint Diocletianus, mégis bajunkban hozzá folyamodunk segítségért. Az epilógusban levonja a végző tanulságot, hogy a szülők megtanulhatták, hogy mit parancsolhatnak gyermekeiknek és ezek miben tartoznak engedelmességgel, mert sokszor a szülők gonoszságra tanítják gyermekeiket. Inti őket, hogy jó példát mutassanak gyermekeiknek, mert „az öregség nem az hosszas, hanem a tiszta élet; nem a fejér szakái, hanem az igaz keresztényi magaviselet“. A harmadik darab cime: Divitiae pauperrimae seu Actio allegorica, de Parente nimiam prolium pro divitiis certantium curam habente. Anno 1775 in Sacro Pentecostes Pervigilio a Fre. Vito Ferentzi per Poetas, et Rhetores Producta.
