Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1905
16 adta, hogy ha a követek rövid idő alatt más észjárásra nem térnek, kénytelen lesz őket szigorú példaadás végett felakasztatni. Hogy szavai annál nyomatékosabbak legyenek, Ambrusékat azonnal elzáratta s tiszttársaival tanácskozást tartott. A két követ bezárásának hire hamar elterjedt s a nép csakhamar körülözönlötte Buccov szállását. A tanácskozás után a két követet ismét a táborszernagy elé idézték, ki felszólította, hogy válasszanak: a felsőbb parancs előtt hajolnak-e meg, vagy pedig készek akasztófára menni. — Mindkét követ egyhangúlag válaszolta, hogy inkább meghalnak, hogysem véreiket elárulják. Buccovot rendkívül izgatta e nem remélt ellenszegülés s azzal fenyegetőzött, hogy az ilyen embereket mind felakasztatja, mire Ambrus Ferenc szelíden jegyezte meg: „Nem vall igen nagy kárt Gyergyó, ha engem felakasztanak is.“ Ezalatt a Buccov szállása körül összesereglett tömeg izgatottsága tetőpontra jutott. Előre a kapu kinyitását követelték, s mivel ez hiába való volt, nagy lármával betörték a kaput, a kerítést s a ház elé gyűltek. A katonai őrség kénytelen volt a dühös tömeg elől meghátrálni, mely legelőször is követeinek szabadon bocsátását követelte, majd az kiábálta, hogy hajlandók katonáskodni, ha a királynő ősi szabadságukat visszaállítja s írásban biztosítja, hogy honfitársaikból nevez ki tiszteket s a haza határain kívüli katonáskodásra nem kényszeríti. A tömeg támadó fellépése hatott, Buccov megijedt s a két követet kiküldötte, hogy a népet csendesítsék. — Ambrusék megjelenését leírhatatlan örömmel fogadta a nép, magával vitte az utcára, hol azután Ambrus elmondotta, mi történt. De alig csillapodott le a tömeg, újabb dolog izgatta fel. Ambrusék fogsága alatt nehány tiszt vesztegetni kezdett a nép között, hogy az eskü letételére megnyerjen egyeseket. Hamar elterjedt ennek is a híre s a tömeg újból berontott Buccov szállására. Bornemissza fő- királybiró csendesíteni igyekezett, de bár emelvényre állott, hogy jobban meghallják, rá sem hallgattak. Buccov és tiszttársai kénytelenek voltak az ebédet ott hagyva menekülni, a tömeg pedig halomszámra hányta össze a már elfogadott fegyvert és katonai felszerelést.
