Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1903

50

„A nővérekében azt tanítja, hogy a boldogság nem a gazdagság nyújtotta élvekben, hanem a megelégedésben rejlik, s ez gyakrabban található fel a kunyhókban, mint a fényes palotákban.

Jósika minden régényében egy-egy nemes eszmét fejteget.

Jókai sok regéim, jelentős tárgyánál fogva sok szép eszmét adhatna, de írónk féktelen képzelő ereje folyton szövi és oldja a bonyodalmakat és így az eszme kidombo- ritása a cselekmény érdekessége miatt háttérbe szorul, gyakran el is marad.

„Kemény nem vegyit regényeibe se tisztán erkölcsi, sem tisztán politikai irányt.“ „Gyulai Pál,“ és „A rajongók“ című regényeiben a kicsiny hibák súlyos következményeinek fatumszerű bekövetkezését állítja elénk.

Az eszmének költői feldolgozásra alkalmasnak kell lennie.

„Mindaz, ami a képzelem közvetítése nélkül hat az értelemre, a költészet köréből ki van zárva. Elvont eszmék a regényben csak akkor használhatók, ha azokat az író, az emberi érzelemre befolyással bíróknak tünteti fel.“ (Keiter 11. oldal.) Az istenség eszméje, csak a vallással, mint az emberiségbe beléoltott lelkiszükséglettel kapcsolatosan használható fel. Vallás, munka, becsület, szerelem stb. mint elvont fogalmak nem volnának használhatók; de igen jó eszmékké válnak, ha egy hősben megtestesítve, hatást gyakorolnak és egymással összeütközésbe hozatnak. Például, midőn a hősnek becsülete vagy szerelme között kell választania, vagy midőn az emberek vallásuk különbözősége miatt üldözik egymást, vagy a vallásos lelkesültség nagy vállalatok végrehajtására képesíti az emberiséget, mint tévé ezt a a keresztes hadjáratok korában.

Az eszmének jelentősnek kell lennie.

A jelentős eszme kiragadja hősét a mindennapiasság köréből és felemeli. Ellenállhatatlan vágyat olt az ilyen eszme az emberbe, s addig pihenést nem enged, mig meg nem valósul. S midőn a hős lázas tevékenységgel fáradozik kivívásán, önkénytelenül is bámulatra ragadja kortársait s megkedvelted velünk magát az eszmét is. Egy jelentős esz