Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1903

46

fel, megmételyezvén ezáltal ezreknek lelkét. Jusson eszébe a regényírónak regénye megalkotásánál Platen e szép gondolata:

„Der Künstler, wenn ein Werk hat gemacht für alle

Befragt verschiedene, wie jedem es gefalle.

Es kann nicht jedem gleich gefallen, doch zufrieden

Ist er, venn es gefällt verschiedenen verschieden !“

Legyen a regénytárgya valószínű, nem csak maga a cselekmény, mely nem folyhat sem az égben, sem az alvilágban, csak itt e rögös földön, hanem magok a körülmények is. A romantikus iskola, a melynek híve regényíróink közül Jósika Miklós volt, túlzásba esett, midőn egységet és a jellemzést elhanyagolva, az érdekfeszítő cselekményt és körülményeket hajhászva, váratlan meglepetések, titkos kijárások és bejárások, sarkon forduló képek, földalatti folyosók segélyével alkotta a bonyodalmat. E hibába esett később Jósika is. Utolsó regényei, bár honi tárgyuak, de sem jellemzés, sem szerkezet, de még valószínűség tekintetében sem állják ki a versenyt, nem csak „Abafi“- val, hanem az időrendben ntána következőkkel sem.

Amint nem tekintik művésznek azt a festőt, ki fénykép után alakítja meg képét, vagy szobrásznak, ki pusztán a tetemet önti le fősszel és így alkotja meg művét, úgy az sem tekinthető regényírónak, ki élőalakokat és valóban megtörtént cselekményeket ád elő regényében, a maguk valóságában. A költői lélek átalakítja, eszményíti a nyers anyagot, de mindig úgy, hogy az a való érzetét kelti fel bennünk. Verne regényei valószínűeknek tűnnek fel előttünk, habár a bennök folyó cselekmény sohasem történt meg: de a költő úgy adja elő a dolgot, hogy abenne foglalt érveléseknek hitelt adunk és így valószínűvé is tudja tenni regénye különben fantasztikus tárgyát is.

A valószínűség ellen gyakran vét Jókai, ki inkább képzelőtehetségével, mint a regény technikai ismeretével dolgozik. Különösen regény alakjait támadják erősen. Pé- terfy Jenő Jókai Mórról szóló értekezésében kimutatja, hogy Jókai lélektanilag lehetetlen szellemi tehetségekkel felruházott hősöket szerepeltet nagyon sok regényében. Jókai elismeri, hogy alakjai hibásak, de menti eljárását. „Ha