Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1902
6 Telekihez, mind Bánffyhoz levelet irt, hogy szándékában támogassák s lehetővé tegyék, hogy a fejedelemi udvarba menő követe, Kászoni Márton törekvései, melyek Apafinak épen a semlegességre való megnyerésére irányultak, ne hiúsuljanak meg.1) Kászoni márcziusban érkezett Erdélybe, s előadta, hogy ő felsége a fejedelem és országa békéjéért és nyugalmáért kívánatosnak tartja, hogy Apafi ezután is őrizze meg a barátságos viszonyt, tartsa szigorúan szem előtt a kereszténység érdekeit, ne hallgassa meg a magyar elégiiletlenek segélykérését, se meg ne engedje alattvalóinak, hogy segélyt adjanak.3) Apafi még választ sem adott, a mit különben tanácsosai nagy része Rozsnyai visszatéréséig kívánt halasztani,8) midőn Rozsnyai haza jött nemcsak a porta azon Ígéretével, mely szerint az elégületleneket pártolni fogja, hanem más hírekkel is : Zrínyi Péter Bukovaczky követe által segítséget kért, hogy ő magyar, Rákóczy pedig erdélyi fejedelem lehessen. Ez bírta rá Apafit, hogy jó biztatásokkal bocsátotta el Kászonit: nem avatkozik a magyarországi ügyekbe, csak ő felsége is orvosolja a határszéli sérelmeket s ellensúlyozza Zólyomi törekvéseit. E válaszszal tért vissza Kászoni Lengyelországon át, mert időközben a magyarországi forrongás kitört.4) Zrínyi Péter a bécsi udvar felszólítására reversalist állított ki hűségéről, de tettét hamar megbánta s kitűzte a lázadás zászlóját. Ugyanekkor támadt Rákóczy Ferencz is. De az udvar sem volt rest; Zrinji hadai szétverettek, ő maga Fraugepánnal együtt Bécsbe került, gr. Tattenbach elfogatott. A felsőmagyarországi 13 megye rövid habozás után meghódolt a király kiáltványára, Rákóczy anyjához menekült s drága pénzen is alig tudta megmenteni magát. Az elégületlenség többi fejei, mint Ispán Ferencz, Kende Gábor, Gyulaffi László, Csérnél Pál, Farkas Fábián és mások Erdélybe menekültek.5) l) Bethlen J. II. 12., 13. 11. a) U. o. II. 7-12. 11. 3) A tanácsurak votumait 1. Hallerét, Tör. m. kori Tört. Emi. 1., VI. 472, 473. 11. Bánffyét u. o 473-477., Béldiót u. o. 477 - 479. 11., Rhédeyét 479-480. 11. 4) Bethlen J., II. 14—17., 20—24. 11. s) U. o. 32-33. 11.
