Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1902
7 Apafi örömmel fogadta be a hontalanokat s midőn a tanácsurak megegyező véleménye az volt, hogy ezek érdekében nemcsak a portán, hanem a császárnál is közbe kell járni,1) Hedry Benedeket azonnal Bécsbe indította, Baló Lászlót pedig a portára, hogy a végbeliek adójának leszállítását, s a további foglalások megszüntetését kérje. A titkos utasításban kötelességévé tette, hogy a nagyvezért a bujdosók ügyének megnyerje.3) Hedrynek eleinte megígérték, hogy a bujdosók ügyének elintézésében a fejedelem közbenjárásával járnak el, de midőn Ilire jött, hogy azok mindnyájan letették a fegyvert, üres biztatásokkal s azon tudósítással küldötték el, hogy ő felsége gr. Rottalt, Gubassóczy János pécsi püspököt, b. Meistert, gr. Volehrát és Eszterházy Farkast küldi ki annak megvizsgálására, ki a bűnös, ki nem. Apafi nagy reményei, melyeket e követséghez fűzött, mind meghiúsultak. A bebörtönözés egymást érte Magyar- országon s annál nagyobb mérvet öltött, midőn Murány elfoglalásakor a kompromitáló iratok kézre kerültek, melyek alapján Nádasdy is elfogatott. A császári biztosok ezalatt Lőcsére értek, hol gr. Róttál egyre-másra fogatta el a gyanúsokat. Apafi erre a nála levő magyar urak kérésére Kovács Istvánt küldötte gr. Rottalhoz, de a válasz csak az volt, hogy járjanak közbe ő felségénél. Több volt benne az irónia, mint a jóakarat. De Baló sem sok eredménynyel jött haza. Igaz, hogy a nagyvezér a sok ajándék hatása alatt eleinte jól fogadta, de utóbb azzal bocsátotta el, hogy Apafi a szultántól adományozott 49 falut azonnal bocsássa át a jeuőieknek.8) Mindenesetre nem volt kellemes ez a hir, de Apafit még jobban sarkalta, hogy a végbeli dolgokat tisztába hozza. Erre elkerülhetlen szüksége volt mind magának, mind országának, ha az elégületlenek mellett határozott állást kívánt foglalni. Pedig a török furcsa jóbarát volt: inig arra a hírre, hogy Erdély felé német hadak haladnak, kész volt >) Érd. Orsz. Emi. XV. 128-131. 11. ’) Bethlen J., II. 35. 1. Tör. m. kori, Tört. Emi. 1., VI. 488 -491.11. 5) Részletesen Bethlen J., II. 35— 47 11.
