Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1902
III. Két kérdés foglalkoztatta Erdélyt mindjárt 1670. év elején : a végek rendezése és a magyar elégületlenek sorsa. Az ország s a fejedelem magatartása mind a kettőben a legjobb szándékú volt, de az első a porta kapzsisága miatt csak úgy, a hogy sikerült, a magyarországiak megsegítésének pedig útját állotta azon események sorozata, melyek ebben az évben egymás után következtek be. A végek ügyének bár egyelőre való rendezése végett Rozsnyai Dáviddal egyidejűleg Boér Zsigmondot küldötték a portára, hogy ott a határszéli villongások megszüntetését kérje.1) Az ezen év februárjában Gyulafehérvárt megnyílt országgyűlés a végbeli katonák fizetéséről, az adóról és több más ügyről intézkedett.2) Teleki itt is, mint az előző években, közvetítő volt a fejedelem és a rendek között, — a rendek pl. őt bízták meg, hogy kívánalmaikra a fejedelem válaszát sürgesse. Ugyanezen országgyűlésen tette le a tanácsosi esküt Teleki Rhédey Ferenczczel együtt.’) Ezalatt Magyarország egyre forrongott. Azok, kik az elégületlenek élén állottak, megfeledkezve magokról, a saját érdekeiket kezdették hajhászni, sőt annyira mentek, hogy midőn Apafi Rozsnyai Dávidot a portára küldötte, ugyanakkor Zrínyiek is követet indítottak oda, nem kevesebbet kérvén, mint azt, hogy a török Zrínyit Magyarország, Rákóczyt pedig Erdély fejedelmévé tegye.4) Erről csak később értesült Apafi, de annál hamarább a bécsi udvar, mely most az elégületlenek ellensúlyozására Apafit a semlegességben kívánta megtartani. A császár e czélból mind >) Érd. Orsz. Emi. XV. 83-86. 11. a) U. o. 112-119. 11. a) Czajberth jelentése. U. o. 98., 101. 11. *) Bukovaczky követségét 1. Századok 1867. évi. 233—235. 11.
