Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1902
45 politikája nincs minden veszély nélkül. Bánffy a legnépsze- rütlenebb ember volt egész Erdélyországban, egymás utón- követte el ballépéseit, melyek utóvégre is nyakát szegték. Már több alkalommal megsértette a makacs és nyakas székelyt Béldi Pált, halálos ellenségévé tette gr. Csáky Lászlót s elidegenítette magától a rendeket. Magával Telekivel is többször öszetüzött, de mindig kibékült. Mint a végek kapitánya mindenben önkényüleg kívánt eljárni, nagy hadat tartott maga mellett, folytatta az ellenségeskedést a törökkel s minden alkalmat felhasznált a szegény bujdosók kisebbítésére. Midőn júliusban hire ment, hogy a váradi basa törököket küldött ki az öt megye megdézsmálására, Bánffy a végbeli hadakat egybegyüjtötte s akkor is együtt tartotta, midőn már nem lehetett semmitől tartani; mustrát tártott feletök, ágyúkat küldött Somlyóra.1) Teljhatalommal járt el, bár Apafitól különös megbízást nem kapott. Hogy eddigi hatalmaskodásait tetézze, okt. 19-én önhatalmúlag szerződést kötött a váradi basával Kolozsvárt Kolozs, Belső- és Közép Szolnok, Doboka és Kraszna vármegyék adóját illetőleg.3) Attól lehetett tartani, hogy ha igy folytatja, szerencsétlenséget hoz hazájára. Azaz önkényes eljárás, melylyel — hogy úgy mondjam — saját szakállára gyűjtött hadat, kötött egyezséget, nyílt megsértése volt a fejedelmi jogoknak. Hasonló magatartással nemcsak a török boszuját hítta volna fel Erdély romlására, mit alaposau lehetett gyanítani, hanem egyszersmind nagyravágyó terveinek áldozatúl dobta volna oda saját hazáját. Teleki s vele minden józan eszü hazafi belátta, hogy ily körülmények közt sem a bujdosók megsegítéséről, sem Erdély régi hatalmának viszaállitásáról nem lehet szó. Teleki pedig nem nézhette összedugott kézzel, hogy egy ember szeszélyének, hatalmaskodásának legyen az áldozata Erdély. De Bánffy még tovább ment. Már kezdettől fogva szoros összeköttetésben állott a bécsi udvarral, mely egyenesen az ő közreműködésével akarta visszatartani Apafit. Az >) Érd. Orsz. Emi. XV. 63-67. 11. ») Tör. m. kori Tört. Emi, 1., VII. 276—278. 11.
