Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1902
46 erdélyiek azt hitték, hogy bárói ezimet is kapott Béesből, hogy „a fejedelem elméjét verje el a magyarok mellől.“1) De ez a nélkül is elég tevékenységet fejtett ki. Folytonos levelezésben állott, gr. Róttál kassai parancsnokkal s mint a végek kapitánya, nemcsak határszéli sérelmeket, hanem még politikai ügyeket is tárgyalt.3) Tovább már Teleki sem nézhette nyugodtan a Bánffy túlzásait. Haladéktalanul tennie kellett. Nem volt nehéz megnyernie a fejedelmet, hogy a Bánffy vád alá helyezésébe beleegyezzék. A mint ez meg volt, Teleki azon eszközhöz folyamodott, melylyel a tanácsosok magokat szokták biztosítani s ez a liga volt. Mindjárt Apafi udvaránál megnyerte terveinek Naláczy István főudvarmestert és Székely László főpostamestert, megszerkesztette a liga szövegét s lemásoltatta Macskási Boldizsárral két példányban.3) Ennek szövegét onnan ismerjük, hogy a decz. 4-én megnyílt gyulafehérvári országgyűlés megerősítette. Teleki ügyesen állította össze Bánffy erőszakoskodásait, melyek szükségessé tették, hogy a hazafiak esküvel kötelezték magokat Erdély megszabadítására. Bánffy nemcsak a tanácsosokat akadályozta meg abban, hogy Erdély javán munkáljanak, hanem a végekben hallatlan önkénynyel kormányzott, egyre boszontotta a törököt, a fejedelem és Erdély tudta nélkül idegen hatalommal folytatott tárgyalásokat s előre látható, hogy végroin- lásra juttatja Erdélyt, ha idejében meg nem akadályozzák. Ezért mindenki, ki e ligát aláírja, esküvel kötelezi magát, hogy sem a fáradságot, sem életét nem kíméli Bánffy tervének a meggátlására, mert közös czéljuk a „haza szabadságának ... és annak mostani igazgatásának rendetlenségéből való helyben állítása.“4) Teleki e ligával Béldit kereste fel legelőbb. Bánffy és Béldi tudvalevőleg folytonosan élben állottak egymással s különösen Bánffy minden alkalmat felhasznált a Béldi kisebbítésére. Cserei egészen regényesen Írja le, mint iparkodott ‘) Cserei M., 70. 1. 2) Archiv des Vereins für siebenbiirgische Landeskunde IV. F. I. B. 283. 1. °) Bethlen Miklós I., 393. 1. *) Erd. Orsz. Emi. XV. 452-456. 11.
