Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1902

29

ő érdekében. Egyedül Bánffy Zsigmond szánta rá magát, hogy felkeresvén Kőváron Telekit, elmondja az országgyűlés lefolyásának a részleteit. Ezt is azonban az a szerencsétlenség érte, hogy útközben megbetegedett s félholtan vitetett Kővárra.1)

Míg Teleki híre, neve így nőtt, azalatt Bánffy Dénes mindent elkövetett, hogy a kővári kapitány ismét kegyelmet nyerjen. Kérését hathatósan támogatta Apafiné is. Ennyi közbenjárás teljesen megnyerte a fejedelmet s Teleki parancsot kapott, hogy az udvarba siessen. Teleki azonnal elindult s nem mint legyőzött, hanem mint győztes több, mint száz lovasa kíséretében pompás bevonulást tartott októberben Gyulafehérvárra.2) Ha fényes diadalokat aratott volna, akkor sem ünnepelhetett volna jobban, mint most, mert az ő bevonulása a magyar ügy diadala volt világos jeléül annak, hogy a vállalata csak nagyobb szabású had- miveletnek volt a kezdete. A vasvári kudarcz csak emelte, nem pedig csökkentette befolyását s — mint láttuk — a tanácsurak nagy része, érezvén előre az idők jelét, előre sietett a hízelgéssel, előre sietett kegyeinek a megnyerésével.

Midőn Teleki Gyulafehérvárra bevonult, már ott találta barátait Bánffy Dénes, Kapi György, Nagy Tamás, Rhédey Eerencz és Bánffy Zsigmond tanácsurakat s együtt a fejedelem elnöklete alatt több napon át tanácskoztak, de hogy miről, arról az egykorú Bethlen Jáuos sem tud feleletet adni. Csupán annyit tudunk, hogy a végvárak őrségeit ille- teleg történt intézkedés. De Bethlen János egy későbbi levele — bár homályosan — azt sejteti, mintha némely tanácsosokra a fogságot, sőt talán a halált is kimondották volna.*)

Deczemherben megjött Macskási is azon válaszszal : Apafi ne adjon a bujdosóknak menedéket, hanem tanácsolja, nekik, hogy minden ellenségeskedéssel felhagyva, forduljanak az udvarhoz kegyelemért. Minthogy pedig továbbá köz>) Bethlen J„ II. 290-294. 11.

2) U. o. 296, 296. 11.

8) U. o. 296, 297. 334. 11.