Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1902
30 tudomásu, hogy az erdélyi urak is részt vettek a támadásban, legjobban akkor adja hűsége jeleit a fejedelem, ha ezeket megbünteti. Ugyanekkor Pálffy Tamás magyar kanczellár, gr. Róttál és Forgách Adám is megírták, hogy mivel a bujdosók leverettek, ne adjon nekik helyet, hanem e helyett gondoskodjék a saját országa nyugalmáról s iparkodjék minél szorosabb viszonyban lenni ő felségével, hogy a török terveit a többi keresztény fejedelmekkel egyetértve meghiúsíthassák.1) A bécsi udvar büszke üzenetei szemmel látható jelei voltak annak, hogy már erőt vett egyszer a bujdosókon. Csakugyan a szegény magyarok romlása nem sokáig tartott; tönkre tette őket a fejetlenség, a szétvonás. Petrőczy István ugyanis Kassától nem messze Györke mellett okt. 26-án súlyos vereséget szenvedett a hajdúk árulása miatt s maradék csapataival a hajdú városok felé tartott. Szuhay Mátyás és Szőcs János Ónod körül kisértettek meg ellenállást, de Eszterházy Pál és Barkóezy István hadaitól vereséget szenvedtek. Forgách, Weselényi és Ispán ezalatt Munkácsot ostromolták, mig azonban a hajdúk egy része zsákmányolásra járt, elüzettek a vár alól. A német had mindenütt a magyarok nyomában volt, kik Erdély felé tartottak s Szepesi Pál által befogadást kértek Apafitól. Szepesi azután a fejedelem követével Brankovicscsal a portára ment, hogy itt lásson segítség után.2) Ezalatt az Erdély szomszédságában levő bujdosók mást gondoltak. Most látták be, hogy romlásuk oka a fejetlenség volt. s ennek elkerülése végett Petrőczy Istvánt főzezérnek választották meg, de azzal a meghagyással, hogy Apafi közbenjárásának a mellőzésével forduljon a törökhöz segítségért. Petrőczy elég ügyetlen volt még azt is elárulni Gyaluban Bánffy Dénesnek, hogy Apafi helyett a havas- alföldi vajdát kérik fel közbenjárónak. Petrőczy azután Apafihoz ment, de oly kihivólag viselte magát, hogy a fejedelem elzáratta.3) ‘) Bethlen J., II. 299—300. 11. A Pálfíyék leveleit 1. Árpádia 1838. évf. 117. s. köv. 11. a) Bethlen J., II. 309—324. 11. V. ö. Pauler Gy., Századok, 1869. évf. 166. s köv. 11. s) Bethlen J., II. 325-327. 11.
