Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1902

15

ezen országgyűlés megnyitásának a napján mentek be Gyulafehérvárra. Apafi ebben a maga megsértését látta, hogy t. i. a tanácsosok alig veszik figyelembe, mert legalább a kanczellárnak az országgyűlés előtt két nappal a fejedelmi udvarba kellett volna mennie, hogy a fejedelmi előterjesztéseket megkészitse. Ez világos jele volt az elidegenedésnek, a melyet most a tanácsosok ellen iparkodtak felhasználni.

De nemcsak a rendek magaviseleté, hanem a Gyula, fehérvár képe sem volt a régi: mindenütt harczra kész katonaság, sűrű őrcsapatok. A tanácsosok, nehogy a dolog rosszabbra forduljon, Tophaeus udvari papot kérték fel, közbenjárásra, mert ők csak azt kívánják, hogy a fejedelem tartsa meg az előző országgyűlések végzéseit s ne hallgasson a hízelgőkre. De Tophaeus nem talált meghallgatást s a feszült viszony két napig tartott. Végre Apafiimnak, Gilányinak, Székelynek és Telekinek (ki pedig szintén tanácsúi- volt) sikerült lecsendesiteni a fejedelmet. Azután felmentették az udvarmestert s az állami javak kezelőjét, sőt Boér Zsigmond is kegyelmet nyert, csak szegény Patkó nem, kit Görgénybe hurczoltak.1)

A tanácskozások azután megszakítás nélkül folytak egészen decz. 23-áig, részletesen tárgyalás anyagát képezték a fejedelmi propositiok és az egyes nemzetek kívánságai. Több törvény mutatta, hogy a fejedelem a legközelebbi mozgalmak hatása alatt engedett a rendeknek.2)

Ezen országgyűléstől kezdve mind nagyobb szerepet kezd játszani Teleki s már ekkor „factotum“-nak mondja az egykorú Czajberth.3) S valljuk meg, a viszonyok is mind kedvezőbben alakultak, hogy lassankint Apafi mindenese legyen. De addig még sok változáson kellett átmennie Erdélynek. A gyulafehérvári országgyűlés' sem kisebbítette a Teleki tekintélyét, sőt inkább növelte. Apafinak jó volt a leczke mintegy Útmutatóul a jövőre, hogy kíméletesebben bánjon tanácsosaival. Hogy azután pár év múlva magok a tanácso>) Bethlen J., II. 192—198. 11, — Bethlen M., I. 391, 392.11.

s) Érd. Orsz. Emi. XV. 246. s köv. 11.

») U. o. 242. 1.