Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901

56

bocsátotta el, mely szerint az Erdély védelmére a várakba helyezett őrségeket ki nem vonhatja ugyan, de egyelőre fel kell hagyni az ellenségeskedéssel, miután követeket akar küldeni.1)

A mint a püspök megkapta a menedéklevelet Apafitól, azonnal Szamosujvárra ment, hol Ebeni Istvánnal hosszasabban tanácskozott. Innen a Kolozsvár melletti táborba jött, magához kérette a fejedelem négy tanácsosát, a kinek — mint egyik szemtanú Bethlen János elbeszéli —1 2 3 4) kijelentette, hogy tulajdonképen azért jött, hogy kivezesse a várakból a császári őrségek. Ezután sokáig beszélgetett Re- dán kolozsvári kapitánynyal. Érdekes, hogy midőn a Kucsuk küldötte Olaj bég kereste fel, azzal állott elé, hogy semmiféle megbízása nincs az őrség kivezetéséről gondoskodni, hanem azért jött, hogy minél jobban informálhassa a császárt az erdélyi viszonyokról. De a sokféle nyilatkozatnak szomoráan adta meg az árát, mert Kucsuk azonnal őrséget állíttatott szállása elé s hiába jártak közbe érte az ország rendei, szabadon nem bocsátotta, hanem Ali parancsára Temesvárra küldötte, hol a szerencsétlen meghalt.8)

Ezalatt haldokolt a szegény német párt, mely bízott, reménykedett, de sohasem kapott egyebet szép szónál, fényes ígéretnél; pedig ugyancsak egyre járatta követeit a bécsi udvarnál. Előbb Keresztesi Pált küldötte fel; várt egy ideig türelmesen, de semmi válasz sem jött. Azután a szatli- mári gyűlésből jul. 18-án uj követet küldött fel Macskási Boldizsár személyében.1) Hiába volt ott Kászoni atya; együtt sem tudtak semmire menni. Az udvar egyáltalában nem akart háborúba keveredni a törökkel, hanem hosszabb- nál hosszabb tárgyalásokkal ütötte el a dolgot. Azon fegyveres beavatkozás is, melyet a bécsi udvar ezen időben Schneidau tábornok által megkisérlett, tulajdonképen csak fitogtatás akart lenni.

A német párt kapva-kapott minden alkalmon, melyet tervei megvalósítására felhasználni remélhetett. Csatlakozott

1) Bethlen I. 330. s köv. 11.

2) U. o. 342. 1.

3) U. o. 344- s köv- 11. 361, 362. 11.

4) Érd- Orsz. Emi. XIII, 173—175. 11.