Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901
54 XVII. articulus Teleki Mihályt s vele együtt Kemény Simont, Kapi Györgyöt, Kornis Gáspárt, Bánffy Dénest, Torma Istvánt és Jánost, Alvinczi Istvánt, Ebeni Istvánt, Domokos Jánost, Henter Pált, Székely Istvánt, Macskási Boldizsárt, Bethlen Farkast, Kemény Pétert, Tordai Jánost mint pártosokat megnótázta, még azt is kimondván, hogy a fejedelem az „ország kedve, hire, akaratja és consensusa nélkül grá- tiát se adhasson nékik.“1) E nótázás miatt többen meghódoltak Apafinak, de a párt zöme még együtt maradt; pedig a bécsi udvar nem akarván megszegni a törökkel kötött békét, csak olyan se hideg, se meleg magaviseletét tanúsított. Egészen másképen járt el a török: ha immár fejedelmet adott Erdélynek, ezt az ország urává is akarta tenni; Kucsuk basa a tavasz nyiltával azonnal megindult a maga és a fejedelem hadaival, hogy a még német kézben levő várakat visszavegye. Előbb Szamosujvárnak tartott, de a rendek kérésére Kolozsvár alá ment, s ezt ápr. 23-án ostrom alá fogta. Redán Dávid parancsnok erélyesen ellenállott.1 2) De épen Kolozsvár ostroma volt az, mely Telekiéket erélyesebb munkára ösztönözte. Látták, hogy Apafi határozottan lép fel trónja biztosítására, mert a törökre támaszkodhatott. Előértekezletet tartottak azért Aranyos-Medgyesen s elhatározták, hogy ismét követséget küldenek Bécsbe.3) Hogy követők annál sikeresebben járhasson el, máj. 22-én Szathmárt tanácskozást tartottak. De kit küldjenek fel, az volt a kérdés. Legalkalmasabbnak találták Telekit, kit erre még Aranyos-Medgyesen kiszemeltek,4) s most Szathmárról útnak is inditottak. Ugyanekkor (máj. 22.) a német párt fejei u. m. Kemény Simon, Bánífy Dénes, Bethlen Farkas, Gergely és Elek, Szentpáli János és Keresztesi Sámuel aláírásával megkapta az utasítást is, mely felsorolja, hogy a török mily hatalmasan lépett fel ellenök, mennyi veszedelem fenyegeti. Eddig is csak ő felsége pártolásának reményében tudták fentartani magokat, de most már annyira válságos 1) Érd. Orsz. Emi, XIII, 131- 12) Bethlen I. 316. s köv. 11. 3) Kászoni Poreziának, Aranyos-Medgyes máj- 21. Érd. Orsz, Emi- XIII. k. 147. 1. 4) U. o.
