Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901

í)í>

helyzetbe jutottak, hogy ha őfelsége idején nem gondoskodik, mindnyájan elvesznek. Nyerje meg Teleki ő felségétől, hogy mivel tárgyalással alig segíthetni, adjon elégséges haderőt, melylyel a szorongatott várakat felszabadíthatják, a törököt pedig kiűzhetik. De ha a császár mindenképen békés utón akarja elintézni a dolgot s óvakodik a fegyyeres beavatkozástól, akkor eszközölje ki, hogy a török Erdélyből kita- karodjék, ők magok kegyeimet kapjanak s elkobzott javaikat visszanyerjék. Ha pedig úgy a fegyveres megsegítés, mint a tárgyalás lialad-marad, kérjen tanácsot, mint tartsák fen magokat. Ok ugyan hűséges szolgái maradnak, a inig csak lehet, de ha végre is minden támasztól megfosztva, meghódolni kényszerülnek, nem lesznek okai. Továbbá mivel eddig az özvegy fejedelemasszony költségén tartották fen magokat, ha csakugyan tractára kerül a dolog, legalább részben gondoskodni kell a kárpótlásról.1) Hogy ezen kérés annál sikeresebb legyen, a rendek az egyik minister és a hatalmas Porczia pártfogását is kikérték ;1 2) az utóbbihoz Lónyai Anna fejedelasszony is irt.3)

Teleki ennyi megbízással ellátva indult útnak. Május 25-i kelettel újabb utasítást kapott, mely az előbbi utasítás második részére hitta fel különösen a figyelmét.4 5) Teleki, a mint Bécsbe ért, azonnal hozzá látott feladata teljesítéséhez s már január 4-én megkapta a választ: ő felsége jó néven veszi a rendek ragaszkodását, semmit sem óhajt inkább, mint érdekeik biztosítását s épen ezért hitta össze az országgyűlést Magyarországon.3) Ezzel a biztató, jó formán semmit mondó válaszszal kellett visszatérnie Telekinek.

Szentgyörgyi püspök, noha nem volt megbízása, hirtelen ott hagyta a rendeket Szathmáron s júniusban Erdélybe jött, hogy fegyverszünetet hozzon létre. Természetes, hogy ezáltal „nagy scrupulust és bánatot szerzett“ az ott levő rendeknek. Apafi nem sokáig habozott a püspököt elfogadni, mert Fekete Péter nevű követét a császár oly válaszszal

1) Ezen utasitást Érd. Orsz. Emi. XIII 150—153. 11.

2) U. o. XIII. 149- 1.

3) U. o. 150- 1.

4) U. o. 154, 155, 11.

5) U. o. 155, 156. 11-