Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901
32 tötte egybe az erdélyi hadakat; ellenállásra készült. De minden lépésében nagy határozatlanság jellemzi. Előcsapatai vereséget szenvednek Rákócz 3Ttől, ő maga meg egyre kinál- gatja a fejedelemséggel a tatár fogságból haza tért Kemény Jánost.1) E határozatlanság csak elősegítette Rákóczy törekvéseit. Egyre folytatja az alkudozást Barcsayval, Keménynyel, de eredmény nélkül, s mig Barcsay kénytelen személyesen menni Temesvárra, hogy segitséget kaphasson, addig ő szept. 24-re országgyűlést hirdet Maros-Vásárhelyre, hogy a fejedelemség kérdését lehetőleg tisztába hozassa.1 2) Természetes, hogy ezen országgyűlés különösen a székely székek kapitányainak határozott magatartása miatt Rákóczyt újból visszaültette a fejedelmi székbe.3 4) Most már az egyes megyék és városok felesketése következett. Láttuk, hogy Várad volt az első, mely Telekiék befolyására megnyitotta kapuit anélkül azonban, hogy a Bar- csaynak tett hüségeskii alól feloldozást nyert volna. Ezt kívánta most az országgyűlés után Rákóczy. De bármily számos hive volt is itt neki, nem volt tanácsos, hogy a városok a Barcsaynak tett hiiségeskti nyílt megszegésével álljanak melléje. Igaz ugyan, hogy ő volt ez idő szerint a helyzet ura, de csak látszólag, bár Mihne havasalföldi vajdával is szövetkezett.1) A török bármely perczben beronthatott ezer, meg ezernyi hadával s akkor előbb is Várad bűnhődött volna Biharmegyével együtt. Tanácsos volt tehát az ügyes politika : titokban pártolni Rákóczyt s nyíltan elismerni Barcsayt. E körülmény magyarázza meg, hogy midőn Bihar- megye és Várad közösen fordultak Rákóczyhoz azzal a kéréssel, hogy tekintettel megyéjük és városok helyzetére, a Barcsaytól való nyílt elszakadásra ne kényszerítse, ennek kieszközlését magára vállalta Teleki Belényesi Ferencz alispánnal.5) Az általok felsorolt okok miatt Rákóczy sem feszegette tovább e kérdést, csupán azzal bízta meg Telekit, hogy igyekezzék teljesen megnyerni az őrséget. Ez neki nem is 1) Bethlen I. 79. 1. 2) Bethlen I- 92, 93. 11. — Szalárdi 450—452, 11. 3) Belliién I- 93—95. 11. — Szalárdi 453. 1 4) Bethlen I. 97- 1. 5) Szalárdi 454. 1
