Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901
24 gaszkodását és szigorú következetességét tisztelnünk kell. Tárgyalásunk folyamán látni fogjuk, hogy mint fejlődnek, alakulnak, idomulnak e jellemvonások, a midőn a diplomata kezd előtérbe lépni. Ezen általános jellemzés után, mielőtt Rákóczy küzdelmeiről szólunk, miután Telekinek egy igen fontos lépése történt ekkor, helyén valónak tartjuk itt megemlíteni. E fontos lépése házassága volt. A család alapítása nagyon lassan ment. Jegyese Torma Julia a mennyegző előtt halálozott el, első felesége pedig pekrovinai Pekri Zsófia rövid hat hónap múlva elhalt.1) Két első lépése tehát nem sok jóval kecsegtette, de annól szerencsésebb volt a harmadik. Vér György volt az, ki Teleki családi életét leánya hozzáadásával boldoggá tette. Vért és Telekit személyes ismeretség, jó formán barátság kötötte össze, mindketten Ilii szolgái lévén Rákóczynak. De az ismeretség még régebbi időből származott. Vér György apja szintén György, az öreg Rákóczy alatt volt jenői kapitány s a fiatal Rákóczy uralkodásának az elején halt el.1 2) Minthogy pedig Teleki Mihály apja János is zárándi főispán és jenői várnagy volt, a két család jó ismeretségben, barátságban állhatott egymással. Az ifjú belényesi Vér György is Teleki apósa hü Rákóczypárti. Többször kitüntette magát, mint a fejedelem derék tisztje s érdemei jutalmául jenői kapitánynak is kineveztetett 1658-ban, de mielőtt Jenőbe ment, ezt már elfoglalta a török.3) Ennek a Vér Györgynek és Bessenyei Annának volt a leánya Judit, Toldi Miklós özvegye, ki Telekit boldogította s idő folytán 13 gyermekkel ajándékozta meg.4) Mint liű feleség osztozott ura sorsában s lett gondos, szerető családanya. Telek most már övéiért küzdött, a szabadság lobogói alatt. Azt a munkásságot, melyet ezután Rákóczy és Kemény alatt kifejtett s mely fiatal kora daczára sem volt jelenték1) 1658-ban ; úgy látszik, hogy ebben az évben, vagy a következő elején vette el Vér Judithot. Szalárdi, 431, 432. 11, 2) Szalárdi 243, 253. 11. 3) U. o. 410. 1. 4) Nagy Iván, Magyarország esaládai XI. k. 81. 1.
