Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901

21

lengyel hadak kisérték a fejedelmet seregével együtt. Azonban a lengyelek nem elégedtek meg a kölcsön előbbi visszafizetésével, hanem egészen tönkre akarták tenni a fejedelmet: egyenesen a tatár khán közeledő hadai elé vitték. Némi szerencse volt a szerencsétlenség közepette, hogy az erdélyiek erről az áruló tervről még jókor értesültek, különben az egész hadat fejedelmestül együtt elfogták volna a tatárok. A fejedelemnek választania kellett: vagy elmenekül kevesed magával, vagy ott marad seregében, hogy akár a harczi síkon találja fel a hősi halál', akár a rabság esélyeit vállalja magára. 0 az előbbit választó.

Nem hiába volt már jó eleve annyi ómen, annyi kisebb- nagyobb szerencsétlenség,1) mert a mily nagy reményekkel kecsegtetett a lengyel hadjárat, épen oly balul ütött ki. A királyi koronáról álmadozó fejedelem, mint bujdosó menekül, mialatt 4—5 ezernyi1 2) hadát elfogja és keserves rabságba hurczolja a tatár.3) A kevesek közt, kik a szerencsétlen fejedelmet kisérték, mert ez nehány főuron kívül (gr. Rhédei László, Retki István, Bakos Gábor, Mikes Mihály, Gyulafi László, Kapi György, Ebeni István, Bánffy Dénes, Bethlen Farkas, és Gergely, Szentpáli János, Rhédei Ferencz, Bánífy Kristóf) alig pár száz harczost vett maga mellé, ott találjuk Teleki Mihály testőrkapitányt is.4) Hivatalából kifolyólag híven követte urát akkor, midőn ez hatalmas volt, de mellette maradt ezután is.

1) Bethlen I. Kor. Trans. 41, 42. 11.

2) Ennyire teszi Kemény I. 506—514. 11.

3) Kemény I. 506—514. 11,

4) Szalárdi 329, 1.