Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1900
9 épen valamely arcpiritó pikánteriával tele könyvet ? Az sem elég, ha a tanulószobában teljesen magára hagyják a tanulót, helylyel-közzel számon kell tőle a tanultakat kérni, mert sok gyermek csak épen nézi a könyvet, de lelke egész más világban kalandozik. Tehetősebb szülők gyenge gyermekük mellé instruktort fogadnak. Ebben sincs sok áldás, ha csak nem képzett paedagogus az illető, sőt bizonyos tekintetben veszélyes, hisz az az instruktor legtöbb esetben jól tanuló diák, talán osztálytárs s az egész segítség igen sokszor csupán abból áll, hogy ő csinálja meg a gyenge tanuló dolgozatait s igy megfosztja attól a kevés önállóságtól is, a mi megvolt benne. Nagy hiba, hogy a szülők gyakran külömbséget tesznek a tantárgyak között, pedig a fin az iskolában állandóan azt hallja, hogy minden tantárgy egyformán fontos. Egyiknek a vallástan nem kell, mert az ő lia nem lesz pap, másiknak a latin nyelv nem tetszik, a harmadik, negyedik, századik más-más tantárgy ellen emel kifogást hangos szóval, fia füle hallatára. Kinek higyjefn most a fin? A tanár is tekintély, a szülő is tekintély. Arra az oldalra áll, melyik kényelmesebb s a végső eredmény az, hogy a leócsárolt tantárgyból elégtelent visz haza. Megcsappant a szülői érdeklődés. Háromszáznál több szülő közül évenkint alig 20—30 tudakozódik a tanuló haladása felől. Igaz évenkint öt ízben is tudósítja az igazgatóság a szülőket a rosszak hanyagsága felől, de mi sorsa van igen gyakran az ilyen tudósításnak is. Akadnak szülők, kik visszaküldik a rovó cédulát, mások éktelen szidalmakban törnek ki a tanár ellen, mert hát a fin igy védekezik : „csak kétszer kérdeztek, akkor nem tudtam, ha még kérdeztek volna, kijavítottam volna.“ Mily kegyetlen is az a tanár! csak kétszer kérdi a szegény fiat egy időszakban. Azt azonban egy szóval sem emlegeti, hogy az osztályban 60—70 tanuló van. Gyakran a mama kezébe kerül a figyelmeztető lap, de nem meri odaadni az apának, mert ideges, s összetörné a szegény fiút, ezt a jó nevelésű, majomszeretet által elkényeztetett gyermeket. Hallgassák csak meg az ilyen mamák, hogy mit mond a nagy keresztény nevelő Dupanloup : „A
