Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899
8!) lyen e regék megszólamlottak. Tompa nem volt annyira népies költő mint Petőfi, vagy Arany, s ezt ő maga is bevallja, midőn azt mondja, hogy őt igazság szerint csak félig lehet népköltőnek mondani, de a mi népies elem költészetében van, az sohasem póriasság, hanem a nép szellemi kincseinek öntudatos, művészi feldolgozása. A nép gyermeke vala. bölcsője szalmafödeles házikóban ringott, a nép között nevelkedett, fogékony lelkét legelőször a nép poezise ihlette meg, nem csoda hát, ha ez a poezis nagy mértékben befolyásolta az ő költészetét is. E hatás nemcsak a népies tárgyak megválasztásában nyilvánult, hanem az előadás za- matában is, hisz stíljének legszebb kellemei közé számíthatjuk a nép költészetében oly gyakori szó és mondatfordulatokat, ügyes hasonlatokat, metaforákat, metonimiákat stb. „Lombok árnyában a csacsogó patak bujkálva vesz utat“. „A bérc gyöngyvirága illatos ajkával hajlik az orcámra“. Némelykor majdnem szóról-szóra vesz helyeket a nép- költészetből át. A „Jávorfáról“ c. tündérszép regéjében igy kesereg a megölt király leányka: „Voltamén is királylánya, de most vagyok jávorfácska, jávorfából furulyácska“. A nép mese pedig igy zeng: „Én is voltam királylánya, de most vagyok jávorfából kis hegedücske“. Kriza Jánosnak, a halhatatlan érdemű gyűjtőnek költői nevét nem remek alkotások teszik nagygyá, hanem az az üde, tiszta hang, a melyen irt. Olyan egészséges és tiszta hangulatot, minő az ő költeményeiben nyilvánul kevés költőnk Írása kelt. Ez a hang az ő költői ajkán már akkor megcsendült, mikor Arany és Petőfi még nem léptek föl, s a népköltészet forrásai még nem nyíltak meg, hogy újjá teremtsék irodalmunk hangját, szellemét. Ha Kriza érdemeit osztályoznunk lehetne, legelső sorban azt az érdemét méltatnék, hogy ő a müköltészetet és a népköltészetet összhangba hozni törekedett. Eszménye vala az ő szép hazájának, a havas bércü Erdélynek költészetét az irodalommal úgy megismertetni, hogy a sziklák között nőtt, a szingaz- dag vadvirágok se illatokból, se szülőkből ne veszítsenek, ha azokat egy műkertész gondjával a sziklák mellől és me