Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

zőkről a müveit kertbe ülteti át. Költészete kezdettől fogva a népköltészetből táplálkozott.

8 ennek az ószövetségbeli pátriákénak, eszményi családapának egy célja vala, melyen rajongó lélekkel csüngött : a népköltészet kincseit irodalmi közkincscsé tenni.

E tekintetben tanítványa volt Erdélyi Jánosnak, a ki, mint Salamon Ferenc mondja, legelső vala, ki a népies irányt szóval és tettel érvényesíteni igyekezett.

A népköltészet legnagyobb hatását azonban a két költőkirálynál Petőfinél és Aranynál látjuk. Petőfi rajongott a népért és költészetéért, a népet szentnek nevezte, mely az ő Istene és hitvallása. Arany János lelkesültsége a nép és költészete iránt csendesebb volt, minthogy csendesebb és szelidebb vala egész egyénisége, de hatásában ép oly áldásos, mint Petőfi szenvedélyes rajongása. E korban sokat vitáztak a nemzeti és népköltészetről. Akárhányan teljesen eltérő fogalomnak tartották a kettőt. Petőfit illeti a koszorú, a mért a két fogalom közötti űrt költészetével áthidalta, midőn a népies elemet belevitte a müköltészetbe. E nagy reformmunkájában Arany is segítette, hiszen jól tudták mindketten hogy: „A nemzeti költészet csak az egy igaz forrásból a népköltészetből táplálkozhatik, ezen kell alapulnia, innen kell kifejlődnie és virágoznia.

Petőfi költészetéről elmondhatjuk mindazt, a mit valamely teljesen jó népköltési gyűjteményről elmondhatunk, hogy a magyar népnek kettős életét, tisztán szemlélhetjük benne, mint a síma tó tükrében saját arcunkat.

Az „imádott“ népnek ajkán senki úgy nem zengett mint ő. Az erdők, mezők, legelők, puszták, nádasok és a délibáb költészete sehol sem oly színes mint nála. Mikor dal fakad ajkán azt hisszük a pásztorfiu énekel tilinkó kiséret mellett, mikor meséli a kukorica Jancsi viselt dolgait azt hisszük, hogy egy napsugaras vasárnap délután az akácfák alatt ülünk s mesemondó bátyánkat hallgatjuk ki oly mesét mond, mely fénylő paloták márványoszlopai között is költői hangulatot ébreszt.

Petőfi alakjai egy-egy typusa a magyar népnek. A renyhe, henyélő, mágnástól a szilaj betyárig minden alak magyar; magyar minden izében az a duhaj legény ki sze- 90 —