Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899
84 Népköltészetünk a kifejezéseket nemcsak a minden- napiságból, hanem még az idegenszerűségből is kiemelte nemcsak az igazi szépnek hatásával ruházta fel, hanem megóvta a romlástól is. Mindenkor őre volt a magyar nyelv tisztaságának s mert „nyelvében él a nemzet“, a magyar nemzetnek is. A népköltészet segédkezett a szépmüvekben s velős gondolatainak gyöngyeivel, kifejezéseink ritka változatosságával, tömör rövidségével, valóssággal megnemesitette azokat, népies zamatot, elevenséget és erőt kölcsönöztek azoknak. Á népnyelv még tévedéseiben is természetes, élénk és megnyerő. A népköltészet tanitotta meg mint mindenütt, úgy nálunk tréfákra legjobb költőinket. A világ litterátura hangos szóval hirdeti, hogy minden nemzet nem az ó és újvilág remek müveiből, hanem a saját népe elméjének alkotásaiból veszi azt, mi nála a legjobb. Bizonyítja ezt a Shakes- pere és Göthe költészete. A mi kedves, régi humoristánk. Mikes Kelemen a néptől tanulta tréfás mondásait, midőn p. o. magát káposztás fazékhoz hasonlítja, vagy nénjét oly annyira szereti, mint a jó káposztát. Gvadányi hiába franciás műveltségű mágnás, írásaiban nemcsak minden izében magyaros népies Ízlésű, hanem humora is a népé. Szacsvai a nép humorának és szeszélyének hatalmas képviselője, a nép humorát még a tudomány körébe is beviszi s hatást ér el. Petőfi és Arany a humorban, játszi szeszélyekben is a nép tanítványai, sőt a nép humorának természetes örökösei. Jókai az Írásaiban fellelhető jóleső, derűs humort a népmesék képzelemgazdag, kedélyes, egyszerű humorának köszönheti. Irodalom-történetünk igen kiváló egyéniségei valónak azok, kik közvetítők voltak a nép és műköltészet között. A népköltészet hatása előbb csak saját Írásaikban nyilvánult, később ők maguk is hatottak másokra s igy fokozatosan továb mind nagyobb tért hódított irodalmunkban a népies elem. Az áttörés dicsősége mindenesetre azokat illeti, kik
