Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

Még csak a találós mesékről emlékezem meg röviden. Népünk találós meséi valamely dolgot, megtörtént, vagy meg nem történt eseményt Írnak körül, de oly vonásokkal látják el, oly körülményeket tóidnak hozzá, a szókat annyira átvitt értelemben használják, hogy az igazi eszmét csak fejtöréssel lehet kihámozni. E talányok igen fontosak, hiszen azokban, tán fokozott mértékben találjuk a nép szemlélődési tehetségének, élénk képzőimének és elméjének nyilvánulását.

A talányok leginkább költői formában fordulnak elő. Sok van közöttük rimes, de még több olyan, melyben a gondolatok, szók és mondatok rithmikusan vannak berendezve s melyben találkozunk a primitiv népköltészet jelensége ive hangutánzással, alliteratióval stb.

„Vizen inegyen nem locsog Nádon niegyen nem snhog“ (árnyék).

„Sok madár jő szárny nélkül Fára szállnak láb nélkül Egy ember jő láb nélkül Mind megeszi száj nélkül“ (hó).

Érdekes, hogy szinte szóról-szóra igy hangzik egy német találós mese is: „Es flog ein vogel federlos, auf einen bäum lautlos, da kam eine frau mundlos, und ass den vogel federlos“.

A nép talányait az ismertebb állatokról, időről stb, alkotja.

„Árva borjú anyátlan Puszta pajta fedetlen Három verébnek hat szeme Szenes csutak fekete“.

„Mióta e világ van mindig volt Mig e világ lesz mindig lesz Még se lesz esztendős“ (hold).

„Elől villa hátul seprű Négy nyomja a földet,

Négy adja a vámot“ (tehén).

Az esztendőt hónapot hetet s a három főünnepet a következő igazán elmés talányban tálalja elénk:

„A kerek ég alatt kerek egy istomfa Kerek istomfának szép tizenkét ága Szép tizenkét ágnak ötvenkét virága,

Ötvenkét virágon három arany alma“.

Sajnálatos, hogy népünk e nembeli szellemi termékeiből kevés van összegyűjtve. A német túltett rajtunk e tekin-