Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

tetben is, annyira, hogy a találós mesének ott már irodalma is van (legfontosabb Friedrich: „Geschichte des riithsels“).

Mikor a közmondásokról és közmondás-félékről beszéltem a példabeszédet, jelesmondatot, elmés ötletet is mindig oda értettem s a példákat is vegyesen válogattam, hisz ezek édes testvérek.

Jókai Mór akadémiai székfoglaló értékezésében azt az állítást kockáztatja, hogy a magyar népnek csupán egyetlen szójátéka van:

„Öttél-e már juhász?“ ,.Öt tél, uram, öt tél“. „Ittál-c már juhász?“ „Itt áll, uram, itt áll“.

Gyűjteményeink az ellenkezőről tanúskodnak. A hires göcsei mysteriumban találjuk a következő szójátékokat: Angyal: Surgíte pastores!

Pásztorok: De bizony nem szúrsz ide, mert vissza szúrlak.

„Angyal: Gloria, Gloria !

Vén pásztor: Ah, gomolya.

I. pásztor: Vén gólya.

II. pásztor: A tarka bornyú a fiát szijja.

III. pásztor: Az István bácsi a dudát fújja Hát még a nép számos jeles mondókája:

„Mi végre teremtette Isten a cigányt ?“

„Falu végére“. „Miért nem hal a cigány?“

„Azért, mert ember“.

„A ki szombaton lugoz, mikor mos ?“ (Mi kormos ? Az fist oldala ?). „Engem nem zárnak be, ha meg is ölök valakit“. (Nemhát, mert az ajtót zárják be).

„Acéla (a célja) jó, de kovája rósz“.

Vájjon nem szójáték-e ez :

„Van egy hordóm fenekedbe“, (fenekeid be).

„Én a papot sokszor láttam részegen“, (ón voltam a részeg) „Én fejetlen barátot is láttam“ = (nem volt megfejve.)