Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899
11 Annál nagyobb hasznát vette azonban a Baranyai D. J. könyvének, hisz egész lapokat másolt le abból szóról-szóra és könyvének legalább is 4/.-, részét abból vette. Decsi munkájáról mélységesen hallgat; bizonyosan saját irói dicsősége érdekében. Hangos szóval hirdeti még azt is, hogy övé a kezdet, az áttörés dicsősége. Kis-Vicay nemcsak idegen toliakkal ékeskedik, hanem igen sok esetben kiforgatja eredeti szépségéből a Decsi mondásait. íme nehány példa. Decsi: „Ebugatás nem hullik mennyországban“. Kis-Vicui/: „Nem hullik cbugatásdt menyországbau“. Uccui: „A ki másnak vermet ás, ő maga esik bele“. Kis-Vicay: „Másnak vermet ásván magunk esőnk bele“. Decsi: „Mennyi ember, annyi értelem“. Kis-Vicay: „Minemű ember, annyi értelem“. E szemernyi mutatvány is hangos szóval hirdeti, hogy K.-Vicay nemcsak értelem, Ízlés és érzék dolgában maradt messze mögötte Decsinek, hanem még csak a magyar nyelvet sem bírta teljesen. Értelmetlen furcsaságok is fölös számmal hemzsegnek könyvében. P. o. „Hasnak teli voltán, örül fej lakásán, elme marad üresen". Vagy: „A ki egy időben sokat akar végbe vinni, híjában dolga". Feltűnő e sorokban az erőltetett rithmus. Nem lehettek e mondások a népnek mondásai, mert a nép csak az olyan rithmust, középrimet szereti és használja, mely mindig áttetsző, tiszta, összecsendülő, holott a Kis-Vicay rith- rausai nagyon sértik a fület. Hol az igazi népies rithmus e sorokban? „Hasnak teli voltán Örül fej látásán Elme marad üresen“. Vagy: „Hogyha tán kivel jól Még érette megszól Érdemesen nem fizet“.
