Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899
12 Sajátságos, hogy Erdélyi János észrevette, hogy Kis- Vicay használta a Baranyai D. János könyvét, de azt nem vette észre, hogy az egész könyv silány utánzat. Annyira nem vette észre, hogy még dicsérte a közmondások tiszta, egyszerű formáját, tömör esattanós rövidségét. Baranyái D. Jánosnak feledése, müvének elkallódása okozta azt, hogy ez a lopott gyűjtemény a könyvpiaczon jó sokáig megállt s bitorlója betolakodott a hivatásos Írók szentélyébe. Nem méltó oda, hanem méltó az, ki 300 évvel ezelőtt oly kiváló, úttörő művel gazdagította hazája népköltési irodalmát. Mikes Kelemen: „Törökországi leveleiben“ is találunk elszórt népköltési kincseket; az ő leveleit bizonyos népies zamatú humor jellemzi. Ezek után Kovács Pál gyűjteménye következik. Könyve: „Magyar példa és közmondások“ címmel Győrött jelent meg 1794-ben. E könyvet tettem chronologiai sorrendben a Kis-Vicayó után, jóllehet van még nehány gyűjteményünk, mely előbb jelent meg, de e gyűjtemények mind egyébnek készültek és csak esetlegesen került azokba kevés számú népköltési adat. A Kovács Pál könyve szinte negyedfél ezer közmondást tartalmaz. Nemcsak az egyszerű közmondásokat közli, hanem Rotterdamus Ráznián nyomán magyarázza is azokat, egyes fontosabbaknak értelmét adomákkal, történelmi példákkal világosítja meg. E munkája annak idején nagyon népszerű volt s őt magát egy dicsőítő versben bölcs Salamonnak nevezték. Az említettem, már korábban megjelent kisebb igényű gyűjtemények a következők: Kevés számú példabeszédet közölt a maga: „Praseologia“-}ában Wagner Ferenc. (Nagy-Szombat, 1780). Ugyancsak példabeszédet közöl a: ,,Magyar Helikonra vezérlő kalauz“-bán Rajnis József, (Pozsony, 1781) és „Magyar Aáíé“-jában Molnár Ferenc (Bécs, 1789). Rajnis ezek között még a legtöbb közmondást és példabeszédet gyűjtötte, jóllehet neki sem vala maga a népköltési gyűjtés a célja, hanem a klasszikus vers forma jogosultságát akarta azokból bebizonyítani. I
