Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

I.

Néplcölté^i gyűjteményeink rövid története.

Rendszeres népköltési gyűjteményeink sorozatát azon megjegyzéssel kezdem meg, hogy igyekeztem a chronologiai sorrendet lehetőleg pontosan megtartani s a gyűjteményeknek egymásra való hatását kimutatni.

Több eredeti szólásmódot, főkép közmondásokat találunk, melyek bizonyára a népköltés gyöngyei, Heltay Gáspárnak : „Krónika a magyarok dolgairól“ című müvében. (Kolozsvár 1575).

Az első rendszeres magyar népköltési gyűjteményt azonban Decsi Jánosnak köszönhetjük. K gyűjtő nevét Joh. C. Decius Baroviusnak irta; családi neve Czimor volt, ezt Csimornak és Tzimornak, vezeték neve származása helységéről Detsi később Décsi, ezt meg Decsynek Írták. Baranyai elő nevét szintén különböző módon Baranyainak, majd Baranyainak, legtöbbször Baroniusnak irta.

Gyűjtésének eime igy hangzik. „Adagiorum graeco- latino-ungaricorum chiliades quinque ex Dos. Erasmo stb. stb.“

Bartf'ae, excudebat Jaeobus Klosz 1598.

Miként a könyvnek teljes címéből kitűnik, Baranyai előtt már idegen gyűjtések állottak és azoknak hatása alatt dolgozott.

Így is derekas munkát végzett, hiszen nem fordítója a görög-latin közmondásoknak és képes szólamoknak, hanem hű, magyaros tolmácslója.

Gyűjteményében közel 5000 közmondás van, melyek nyelv-tisztaság és szabatosság tekintetéből példányszerüek.

Hogy a tősgyökeres, magyaros népnyelvnek teljes birtokában volt, hogy a népnek gondolkodás-módját jól ismerte: fényesen igazolja az a tény, hogy közmondásaiban, azok sokféle fordulatában a magyar nép eredeti esze- és szava- járását híven bemutatja.