Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

9

Igen természetes, hogy nem sikerült minden egyes-idegen közmondásnak magyarossá tétele, de nem szabad elfelednünk, hogy a 800 év előtti magyar nyelvvel ez nem is sikerülhetett.

Sokkal több azonban gyűjteményében az olyan közmondás, mely találó, magyaros szólammal van kifejezve s ez arra enged következtetni, hogy e közmondások javarésze már széltében hosszában el volt a nép között terjedve.

íme izlelőül egy-két példa annak bizonyítására, hogy milyen zamatos magyar nyelvünk volt már 300 évvel ezelőtt.

„Invita Minerva“ = „Természet ellen“.

„Incidit in fontéin quam fecit“ = „A ki másnak vermet ás, maga esik bele“.

Megtörténik, hogy egyetlen szólammal nem elégszik meg, kettőt sőt többet is ád egy gondolat kifejezésére.

„Annus procedit, non ager“ = „Mindennek üdeje vagyon" és „Nyárban aratnak nem télben“.

E becses gyűjteménynek értékét főkép a zamatos magyar szóllamok adják meg, van ezenkívül még igen sok főkép szótani és alaktani szempontból becses oldala.

E bizonnyára számos példányban megjelent könyvből Szabó Károly szerint csak két jó karban levő és négy darab megtépett, elcsonkított példány maradt reánk. Már 1766 körül is ritkaság számba mehetett. Hód Péter: „Magyar Athe- nás“-ában megemlékezik Baranyai D. Jánosról s elő is sorolja mindenik müvének pontos címét ez egyetlen gyűjteménynek kivételével, melynek címét csak úgy találomra veti oda. Bizonyosan hallott róla valamit, hiszen megjegyzi, hogy igen szükséges és hasznos könyvecske, de valószínű, hogy soha sem látta, annál kevésbé olvasta.

Ha nem lett volna oly nagy ritkaság bizonnyára ismerte volna, hiszen tudjuk, Bőd Péter egyike volt kora legolvasottabb, legtudósabb férfiúinak.

Baranyai D. Jánosnak örök hálával tartozik nemzete. Úttörő volt ő, már megtaposta azt az ösvényt, melyen tovább haladva követői sok kincset, virágot gylijthettek. A történelmi hűség kedvéért megemlítem, hogy Baranyai D. János a találós meséket is melegen felkarolta, azokat az apró-cseprő, de szellemes müvecskéket, melyek később jó sok ideig mostoha gyermekei valának a gyűjtőknek. A elíró-