Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

18

1843-ban mikor már összesen 95 gyűjtő becses adaléka együtt volt, elhatározta egy népköltési gyűjtemény kiadását. A munka szerkesztésével a társaság Erdélyi Jánost, a jeles aesthetikust bízta meg.

így jelent meg 1846—48-ban: „Magyar népdalok és mondák“ címmel 3 kötet népköltési gyűjtemény. A dallamok kiadása, bár többen küldöttek be hangjegyes dalokat későbbre, Fogarasi Jánosra, Mátray Gáborra s főkép Bartalus Istvánra maradt. (Magyar Népdalok I., II.)

Erdélyi János e kiadványban jóformán csak mint szerkesztő szerepel, mert nein igen gyűjtött. Könyvének előszavában hálásan közli is mindazok nevét, kik gyűjtésükkel e becses könyv ügyét előbbre vitték A tiszteletre méltó névsorban legtöbbször Kelecsényi József neve fordul elé, ki Nyítra vidékéről tarlózott igen becses adatokat.

Az egész gyűjtemény 14 könyvre vau osztva.

Az 1-ben bordalok, a 2-ikban lakodalmi és ünnepélyes versezetek, a 3-ikban bordalok, a 4-ikben haramja és pusztai dalok, az 5-ikben gúnydalok, a 6-ikban komoly dalok, a 7-ikben szent énekek, 8-ikbau történeti nemzeti dalok, a 9-ikben románc ok, a 11-ikben játék és gyermek dalok, a 12-ikben csángó dalok, a 13-ikban vegyesek s 14-ikbeu tol- dalékúl néhány népmese.

íme tehát, a mily gazdag az Erdélyi gyűjteménye népdalokban, ép oly szegény népmesékben. A gyűjtők inkább csak a dalok iránt érdeklődtek, a minek magyarázata abban rejlik, hogy a népdalt művelt, sőt a főrangú osztály is szívesen énekelte nálunk.

Valamivel több mesei anyag van az Erdélyi János gyűjteményének 2-ik kötetében, bár ebben is a lyrai rész a túlnyomó. Mindössze 12 apróbb népmese van abban.

E kötet becsét nagyban emeli Erdélyinek örökbecsű értekezése: „Népdalkőltészetünkről“. A Kisfaludy Társaság aegise alatt megjelent könyv III-ik kötete: „Magyar közmondások“ címen 1851-ben látott napvilágot. E gyűjtemény 9000 darab betűrendbe szedett, többnyire magyar, de néhány száz idegen eredetű közmondást is foglal magában, melyeknek majdnem mindenike népünk egészséges élet- philosophiájának és humorának csattauós kifejezője.