Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

19

Tetemes részét maga Erdélyi gyűjtötte, kit nehéz munkájában főkép Fekete János és a rendkívül buzgó Kele- csényi József segítettek. Csak mikor már teljesen együtt volt a könyv anyaga, vette igénybe a forrás munkálatokat és szemelgette ki a Seney Molnár Albert, Baróti Szabó Dávid, Mikes, Faludi, Dugonics stb. stb., müveiben elszórt közmondásféléket.

Igen sok közmondás után hosszabb-rövidebb magyarázatot fűz, hol önállóan, hol pedig valamely elődjének magyarázatát idézve, p. o. a következő módon magyarázza e közmondást: „Jöszte kárász nincs késem.“ „Az az, ne

félj nem bántalak már. Azon egyszeri embertől, ki éhen kárászván a viz parton kárászt fogott, s örülvén a jó szerencsének azonnal késsel látott hozzá s vakarni kezdé. Azonban a hal kiugrott kezéből és tovább úszott. A jó éhes ember a fentebbi, közmondássá lett módon csalogatta, de biz a kárász nem hallgatott rá.“

E kötet végéhez csatolá az érdemdús szerző a: „Közmondásokról“ cimü derék értekezését.

Erdélyi áldásdús munkássága még akkor sem szűnt meg.

1855-ben „Magyar Népmesék“ címen 54 eredeti népmesét közölt, jobbára tanítványainak gyűjtéséből.

E gyűjtésről úgy nyilatkozik Gyulai Pál, hogy abban az elbeszélés élénk, folyókon, magyaros, de nem eléggé egyszerű. „ . . . . Hiányzik belőle valami: a könnyed haladás, a keresetlen naivitás varázsa, a természetes fordulatok, a csak odavetett, de annál jellemzőbb rajz, a hangulat bizonyos zavaratlan egysége, a nyelv pongyola bája, szeszélye, festöisége ön kénytelen sajátossága.“

Érdekes munka a Heckenast képes népköltési vállalata, melyet a maga gyűjtötte anyagból ugyancsak Erdélyi szerkesztett. Mindössze két apró kötet jelent meg. Sok becses új dolog van azokban. 1855-ben egy kis kötetnyi mese, 1857-ben egy kötet népdal jelent meg.

Erdélyinek gyűjteményei az egész vonalon elterjedtek s meg volt az a hatásuk is, hogy ezentúl a közmondás és népdal mellett a népmesék és regék is mindnagyobb figyelmet kezdetlek kelteni. Eddig alig-alig akartak a népmesé2*