Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

16

dische Geschichte“ 1824-ben jelent meg. E gyüjteméi^nek egyik-másik darabját 1832—34-ben Nyitske Alajos Szebényi Pál lefordították. Másik műve: „Erzählungen, Sagen und Legenden aus der Vorzeit Ungarns“, 1829, Pest. Gyűjteménye jó részét szláv népregék és mondák teszik, melyeket felvidéki utazása alkalmával gyűjtögetett. Rudnyánszky- nak e gyűjteményéből vette át Arany János a „Katalin“ című költői elbeszélésnek tárgyát.

Pulszky Ferenc is adott ki több regét és mondát, előbb az „Athenaeum“-ban (1840), majd az „Emlény‘'-ben. Ballagi Mór pedig 1850-ben adott ki egy közmondás és szójárás gyűjteményt.

Ez időtől kezdve nagyobb lett a buzgóság s a népköltészet kincseinek összegyűjtése szélesebb mederben indult meg. Nemsokára már nem csak egyes emberek kutatnak, hanem sok lelkes gyűjtő indul meg az egész vonalon és köt szép csokrot az üde virágokból, nemsokára már nagytekintélyű társulatok veszik pártfogásukba a népköltészetet.

Még mielőtt a nagyobb szabású munka kezdetét vette volna, Kecskeméthy Csapó Daniel lépett 1846-ban egy „Dal füzérke“ című népdal gyűjteménnyel a nyilvánosság elé. Előszavában nagy megnyugvással emlegeti, hogy a népies elem már kezd a színházakban is tért hódítani. „Nyújtsunk csak ilyen könyveket, — mondja, — a népnek, mely grammatikát nem ért, nem olvas, nem Ízlel s meglátjuk, hogy még a nem magyar ajkú is nemzeti nyelvünket, lassankint megkedveli, Ízleli és tanulja“.

A Magyar Tudományos Akadémia föllépése uj korszakot jelent a népköltészet gyűjtésében. Az eddig megjelent gyűjtemények épen csak megtörték az utat, de korántsem mutatták be, csak csekély részét sem ama nagy kincsnek, mely elszórva hevert csendes gunyhók eresze alatt, mely el vala rejtve szerető szivek mélyébe.

A legelső lépést a népköltészetnek szélesebb mederben való gyűjtésére a lelkes Komárom vármegye tette, melynek példáját Esztergom vármegye is követte. Komárom vármegye a magyar népköltészet érdekében lelkes hangú feliratot küldött a M. T. A.-nak. „Tekintetes Tudós Társa