Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

10

nologifvi sorrendben a magyar bíboros Cicero, Pázmány Péter következik, kinek minden müvében, főkép a „Kalauz“-bán és az egyházi beszédekben igen gyakran találkozunk tőrül- metszett, zamatos közmondásokkal. Ezekkel akart is, tudott is hatni népre és müveit emberre egyaránt.

Talán öntudatlan gyűjtök Valiinak Szeney Molnár Aliiért, Zrínyi Miklós és Vásárhelyi Gergely. (Catechismus. Becs 1617.) Benieky Péter aranykulcsos vitéznek „Magyar rithmusok“ című érdekes gyűjteménye következik, mely 1664-ben jelent meg Nagy-Szombaton. A könyvnek első része szép isteni dicséreteket és penitencia tartásra indító énekeket foglal magában, a második rész közönséges magyar példabeszédeket, szép oktatással. Gyűjteményének tehát főkép erkölcstanitói célja volt. A könyv mindössze 250 darab közönséges magyar példabeszédet foglal magában és mivel valószínű, hogy Baranyai munkáját ő sem ismerte eredeti munkának mondhatjuk. Könyvének első kiadása elveszett, de azóta még sok, legalább is húsz kiadást ért.

Megemlíthető még Teleki Mihály (Fejedelmi lélek. 1689) és Pápai Páriz Ferencnek a tudós tanárnak 1708-ban, Lőcsén megjelent szótára „Dictionnrum liungarico-latinum et In- tino-hungaricum“, melyben sok, bizonyára a néptől ellesett példabeszédet és közmondást találunk.

Az említettek után egy olyan gyűjtőről kell megemlékeznünk, ki nem is méltó e névre, nem méltó, mert Baranyai D. Jánosnak összegyűljtögetett kincseit elrabolta. 0 talán az első magyar plagizator. Kis-Vicay Péterről szól az ének, ki is az urnák 1713-ik esztendejében a következő gyűjteményt adta ki : „Selectoria Adagia latino-hungarica. In gratiam et usum scholasticae juventutis colleeta et in Alphabeti seriem concinnata, ac Superiorum Authoritate et jussu publice typis demantata : Studio et vigilantia Petri Kis-Vicay p. n. Eccl. Aug. Conf. Cassov. Nat. Ilung. Pást. Bartfae. Typis Civitatis. Anno 1713.

Kis-Vicay Péter a maga könyvének előszavában, talán, hogy port hintsen az illetékesek szemébe a Benieky Péter gyűjteményire hivatkozik mint segítő munkálatra, pedig a mint tárgyilagos kritika itélőszéke eldöntötte annak jóformán semmi hasznát sem vette.