Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898

— 7 —

A székely birtok a székelység oly tulajdonát képezte, mely még hűtlenség esetén sem szállott a koronára, hanem a megbüntetett örököseié és rokonaié lett. E jogot még 14í)9-ben is biztosították őseink II. Ulászló királytól nyert kiváltságleveliikben,1) s a székely nemzet szokásos törvényei közé fel is vették, melyeket 1555-ben erősítettek meg Kendi Ferenez és Dobó István erdélyi vajdák.2)

Természetes tehát, hogy az uralkodók nem adományozhattak idegeneknek székely birtokot. Innen van az, hogy a XV. és XVI. századbeli adománylevelekben mindenütt kiveszik az ajándékozott birtokok közül a székely birtokot. Hivatkozhatunk V. László király két 1456-beli oklevelére, melyekben kiemeli, hogy ad bizonyos jószágokat, hacsak nem tartoznak a székely földhöz,3) valamint Hunyadi Mátyás királynak egy 1481-iki oklevelére is, melyben Medgyes Balázsnak a hűtlenség miatt elveszített birtokait a székely- földiek kivételével adja Báthory István országbíró és erdélyi vajdának.4) Minthogy már a fejedelmek tiszteletben tartották a székelyek kiváltságait, természetes, hogy maga a nemzet sem engedte meg a letelepedést azoknak, kik egyik vagy másik községben birtokosok nem voltak.6)

A második nevezetes kiváltság a teljes adómentesség volt. I. Ferdinánd király, midőn 1554. április 26-án megerősítette a ászékelység kiváltságait, e pontot különösen kiemelte.6) Lesz alkalmunk meglátni, hogy különösen ezen kiváltság hogyan tűnt el lassankint a XVI. század folyamán.

‘) Buda, 1499. jut. 13. Székely Oklevéltár Hl. 142., 143. 11.

„Székely ember örökségét semmiképpen el nem vesztheti, lm a fejét hitetlenségért elvesztené is, hanem atyjafiára marad.“ — 1'. o. ll. 121. — Ugyanezt találjuk 1535-ben a Majláth István vajda Ítéletében : „Siculus antem etiam qualitercunquc convictus et seu- tentiatus, sicut. iuxta continentiam pretacti generális decroti pre- missum est, honit et h(tereditates nunquant nmittit, ned ml haeredex fra- trexque eins derivantur.“ — ■ U. o. II. 33. 1.

3) Székely Oklevéltár 1. 173., 174. 11. Ili. 117

*) U. o. I. 238. 1.

5) A Zabolán 14(i(i. jan. 20-án hozott végzésekben, melyeket Szentgyörgyi és Bazini János gróf kiadott. U. o. III. 85. 1.

") U. o. II. 112—114. 11,