Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898

f

I. FEJEZET.

A székelység ősi szervezete, jogai és kötelességei.

Ha Báthory Endre gyászos tragoediájának indító okaival meg akarunk ismerkedni, szükségesnek látszik megemlékezni a régi székely alkotmánynyal, mert különösen ennek csorbításaiból fejlődtek ki az annyi szenvedést okozó ellentétek, melyek véres harczokba bonyolítók a szegény Székelyföldet.

Századokon át élt a székelység ősi alkotmányában. Minden székely született nemes volt a nélkül, hogy külön nemes-levélre lett volna szüksége. Mig Erdély, mint külön fejedelemség külön nem vált Magyarországtól, ritka volt a székelységben, hogy valaki nemességet nyerjen. „Mint valódi nemesek nyertek nemesi kiváltságot Magyarország dicső királyaitól“, mondja egy 1499-i oklevél, melyben II. Ulászló király a székelység kiváltságait megerősíti1). A Verbőczi István Tripartituma is, mely a XVI. század elején készült, a székelyeket — mint kiváltképen való nemeseket — említi2). Az összes székelység nemességét a magyarországiak is tudták, sőt elismerték. „A székelyek általában mind nemesek“, írják 1. Perdinánd király biztosai Bornemissza Pál veszprémi püspök és Werner György 1552-bens). Maga Yerancsics Antal, a híres esztergomi érsek, a XVI. században mondja a székelyekről, hogy mind nemesek4).

') Székely Oklevéltár. Szerkesztette: Szabó Károly. 111. 140. 1.

*) 3. rósz, 4. czikkely.

s) Székely Oklevéltár. II. 100. 1.

4) Mon. Hűiig. Hist, 2. osztály. II. k. 144. 1.