Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898

38 —

szokta az ilyent segíteni; ez lévén első kezdete az én időmben a török ellen ok nélkül való hadakozásunknak ; ilyen lön kezdete, rossz lön a közepe, annál sokkal alább való a vége“, mondja a krónikás Mikó Ferencz.1) A szerencse egyelőre kedvezni látszott, mert ez év novemberében erősen megverte Gyurgyevó mellett Szinán nagyvezért, de 1596. júniusában Temesvár alól kudarczczal tért vissza. Ez év okt. 23—25-én elveszett a mezőkeresztesi csata is, melyet az egyesült magyar és erdélyi hadak vívtak.

Csakugyan Zsigmondnak nem volt nyugta. Házassága szerencsétlen volt s nyughatatlan természete képtelenné tette a kormányzásra. Megindította tehát a tárgyalásokat Erdély átadását illetőleg. Követe Carillo jezsuita 1597. decz. 23-án megkötötte a szerződést, mely szerint a fejedelem lemond Erdélyről, elválik nejétől, megkapja a bibornoki méltóságot, melyre áhítozott, továbbá az oppelni és ratibori herezegségeket évi 50,000 tallérral együtt. Erdély kormánya, inig Miksa főherczeg az új kormányzó átveheti, egyelőre Mária Krisztierna kezén maradt.2)

Ezen alkudozások tudomására jutottak Endrének is. Látta a veszélyt, melybe Zsigmond ingatagsága sodorja Erdélyt, s azért Sylla Mártont hozzá küldé. Kérte a fejedelmet, hogy a haza és családja javát tekintse s ne modjon le könnyelműen a fejedelemségről, vagy ha minden áron ezt akarja, legalább hallgasson az ő és a lengyel király tanácsára.3) A követének adott utasításban pedig hajlandónak mutatkozott, hogy kész átengedni saját méltóságait és gazdag jövedelmeit neki, ha a fejedelemséget átengedi, csakhogy ennek birtokában maradjon nemzetségük.4)

De Endre nem segíthetett a dolgon. Már Erdélyben voltak a kir. biztosok Szuhay, Pezzen és Istvánfi a történetíró és Zsigmond átadván Erdélyt, áprilisban elhagyta az országot.5)

9 Mon. Hung. Hist. VII. 140. 1.

2) Érd. Orsz. Emi. IV. 20.. 21. 11. Magy. Tört. Tár 1874. évi. 27., 28. 11.

3) Endre Zsigmondnak, Helsperg, 1598. febr. 20. Érd. Orsz. Emi. IV. 141 , 142. 11. Szamosközy II. 51—54. 11.

4) Magyar Tört. Tár 1862. évi. 96. 1.

') Istvánfi 439—441. 11. Szamosközy II. 54.. 55. 11.