Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898
— 39 — * Zsigmondról egyik kortársa, Gyulafi Lestyán azt jegyezte fel, hogy „minden dolgában, gondolataiban, mind magára nézve s mind a közönséges jóra állandó cselekede- tiben felette igen változó, csavargó, állhatatlan és minden órában kételkedő és megmásoló ember volt, mely eszének megfogyatkozása miatt mindent igy cselekedett, praesertim in Interluniis“.1) A fejedelem hamar megunta az oppelni és rabibori rozzant kastélyt s augusztus 20-án már Kolozsvárt volt; kibékült feleségével s a fejedelemséget ismét átvette. A biztosok kénytelenek voltak Erdélyt elhagyni. De a fejedelem ismét nem találta meg nyugalmát. Kabos István jezsuitát még ez óv szeptemberében a bibornokhoz küldötte s kérte, hogy minél hamarább hozzá jöjjön.2) Azután 1599. januárban Bocskait és Náprági Demetert Rudolf királyhoz küldötte ; oltalmat kért, ha Erdély kezén marad, ha pedig nem, akkor adjon a király tisztességes ellátást s Erdély élére állítson vajdát a hazafiak közül. De ezt csak azért tette —- a mint Szamosközy állítja — hogy az alatt annál könnyben végezhessen a bibornokkal.8) l) Kulcsár-féle krónika 86., 87. 11. J) Szamosközy II. 207., 208. 11. IV. 84.. 85. 11. Bethlen IV. 278. 1. s) U. o. II. 198. s köv. 11. % %
