Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898

- 30 ­tani mért donatiojuk penitus corruál, et ipsi in pristinum rusticitatis statum rediguntur, dominisque suis terrestribus restituuntur, és az nemességnek donatiójok in vigore meg­maradnak és stálnak“.1) Ilyen furcsa okoskodással jutalmazták meg a székely - ség hű szolgálatait, de a nemesség ezzel sem elégedett meg. 1596. farsangján Zsigmond fejedelem Prágában járt Rudolf magyar királynál. Ez alkalmat véres bosszúra hasz­nálták fel a nemesek. Székenkint felkeltek, megrohanták a szegény népet s borzasztó kínok között öldökölték. „Kit felakasztottak, kit felnyársaltanak, kit pedig egyébképen ki- noztanak és vesztegettek, orrát, fülit elmetszették szegé­nyeknek rútul, kit esmét felpiricskoltanak bennek úgy, hogy megholtak“, Írja e szomorú idő egyik krónikása, Nagy Szabó Ferenez.2) Mikor a gyilkolásba belefáradtak, akkor kínzás­hoz fogtak. „Orrokat, füleket kezdék metszeni, Írja Nagy Szabó Ferenez, de azt is oly istentelenül, hogy az orrát ajakastól elmetszették, a nyaka-felé nyúzták alá. Ilyen nagy istentelen dolgot töltőnek el rajtok. Végtére azt is hátra hagyván, azt rendelők, hogy csak felpirieskolják őket, és oly nagy deszka lapoczkát csinálának, hogy égtelen volt az, de annak élet és fokot faragtak; aval kilenczet ütöttek rajta laposával, de az utolsót az élével vágták oda fene­kére a lapátnak, melyet láttam, hogy oly súlyosan esett, hogy a fara csontja mind apróra törött miatta. Azt mondot­ták, hogy sok meghalt abban is szegényekben.“3) És ezzel csordultig telt a szenvedések pohara. Csak még olyan ember kellett, ki hozza a régi szabadságot, melylyel Zsigmond most oly rútúl megcsalta s az annyit szenvedett nép legvégsőig fokozott elkeseredése bozzasztó kitörésben nyilvánult. Három év múlva megjött a szabaditó Mihály, havasalföldi vajda s egy ártatlan ember Báthory Endre bibornok vérének kellett hullania. Nem ismerked­hetünk meg addig a kétségbeesés karjaiba kergetett nép e véres felkelésével, mig a martir-fejedelem élettörténetét le­galább röviden meg nem látjuk. ») Érd. Orsz. Emi. III. 487., 488. 11. s) I. h. 40. 1. s) Mikónál i. h. 47. 1. Borsos Tamásnál i. h. 19. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents