Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898

V. FEJEZET.

Báthory Endre bibornok családja és élettörténete 1599-ig, Erdélybe való bejöveteléig.

Báthory Endre bibornok és erdélyi fejedelem családja a leghatalmasabbak közé tartozott Magyarországon. Csak háromszáz év leforgása alatt egy bibornok, három püspök, egy király, négy erdélyi fejedelem, egy nádor, öt országbíró, három erdélyi vajda s több zászlós ur került ki belőle. Eredetüket egészen a XI. századig vitték föl, a mikor külföldről vándoroltak be őseik. Annyira meggazdagodtak, hogy 10 megyére terjedtek ki birtokaik (Zaránd, Temes, Sáros, Zala, Középszolnok, Kraszna, Bihar, Somogy, Szabolcs és Szatmár). A család, mely ősének Guthkeledet vallotta, idő folytán két főágra oszlott, u. m. ecsedire és somlyaira. Az előbbi ágból való az a Báthory István, kit 1493-ban II. Ulászló az erdélyr vajdai székből elmozdított és Báthory Endre, kit Ferdinánd 1552-ben erdélyi vajdává tett. A Somlyói ágból a XVI. század elején nevezetes Báthory István, kit Zápolya János 1529-ben erdélyi vajdává nevezett. Az ő érdeme, hogy az elpártolt szászok lassankint Zápolya pártjára állottak. Feleségétől Telegdi Katalintól születtek Endre, Kristóf és István nevű fiai, az első a bibornok, a második a Zsigmond fejedelem apja, a harmadik a nagynevű lengyel király.

Báthory Endre állandóan a Zápolya-ház Ilivé. 1540-ben Török Bálinttal Majláth Istvánt ostromolja Bogarasban,1) majd testvéreivel együtt Ferdinándtól Szatmári és Németit *)

*) Kővári L. i. n. III. 66. 1.