Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1897

földi tartózkodása alatt Írja költői levelei elsejét, a melyet azután még olyan sok követett; majd „Hajós dal“-a s műfordításai jönnek gyors egymásutánban. 0 kezdi meg 1797- ben zsebkönyv-irodalmunkat és igyekszik irodalmunk ismeretét idegen nyelven is terjeszteni a „Literarischer Anzei- ger“-bensaz „Allgemeine Zeitungéban. Prózai fordításainak sorát egykori tanára, Meiners, tanító irányú munkájának átültetésével nyitja meg 1798-ban s ez irányban még tovább is munkálkodván, fordít a jobb, idegen költők termékeiből s önlelke érzelmeit is tolmácsolja eredeti verseivel: szerelem, barátság, hazaszeretet s mély vallásosság szólal meg líráján s énekeibe a filozófus tanítása is vegyül. A Seiler Frigyes munkája után készített „Protestáns Közemberek Olvasókönyvé “-vei egy nagy lépést tett a népies irány felé, hogy a felvilágosodást a népnél is terjeszsze. Igyekszik munkálkodásával az irodalom és társadalmi élet terén mutatkozó hiányokat pótolni. Ezt a czélt szolgálják : „Levelező könyv“-e (1803.), Damm „Görög és római mythologiá“-jának fordítása. Az eddig elhanyagolt gyermek- és ifjúsági irodalom buzgó munkást lel benne, a „Gyermekek és ifjak tárháza“ (1805), „Verses és imádságos könyvecske“ (1815), „Ifjúság barátja“, „Abc-és könyv“, „Dictomos versek és imádságok“ (1816.) képezik e téren fontosabb munkáit. Folytatja Gvadányi történeti munkáját, jutalmat érdemel ki a magyar nyelvről irt müvével. Érdekes és tanulságos beszé- lyek, mesék, leírások, czikkecskék hosszú sora jő a „Flórá“- ban, „Kellemetes időtöltésre szánt elmés nyájasságok“-ban, „Természet csodái“-ban, „Nemzeteket s országokat ismertető gyűjteményiben. Imádságos és énekes könyvek, vallást magyarázó munkák folynak a már általánosan ismert iró tollából s még verseinek első kiadását a szeretve tisztelt barát, Kazinczy rendezi, ő maga a mindig kedvelt ó-klasz- szikai irodalomból fordít s idegen tudósok tudományos értekezéseit, a külföld nagy fiainak remekeit ülteti át a magyar irodalomba. Folyóirataink örömmel veszik közleményeit, a melyek sűrűén kerülnek az olvasó közönség kezébe. A költő, kit érdemei már bejuttatnak mindkét megalakult irodalmi társaságunkba, igazán „ontja“ ó-klasszikai és egyéb idegen nyel3