Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1897

. vekből vett fordításait, a melyek eredeti termékekkel vegyítve a két társaság kiadványaiban jelennek meg, folyóirataink s az ő Soproni Estvéi pedig mindent felölelő, részint eredeti, részint fordított czikkeit közük. E nemes munkálkodás méltó befejezéséül önéletrajzát, „Emlékezéseket Írja meg, hogy háláját jótevői iránt kifejezhesse s példájából az olvadók okulhassanak.

Nem fényt és dicsőséget szerezni, hanem használni : ez volt Kisünknek többször kifejezett vezéreszméje egész irodalmi pályáján s ez az a szempont, a melyből bírálói kiindultak, de ennek kell vezérelnie engem is, a midőn Ítéletet hozok munkálkodásáról. Igyekezetemnek főczélja lehetőleg teljes, tiszta, bárha nagy vonásokkal megrajzolt képet szolgáltatni.

Eredetiséget, önállóságot ne igen keressünk költőnknél, mert kevés munkája van, a mely ne lenne fordított, átdolgozott, sőt mintát kell keresnünk ott is, a hol ő nem említi. De hát nem is pályázik ő az eredetiség babérjáért. Ő a „nemzet napszámosa“, a ki sok követ rakott az irodalom épületébe, a mely hiányos lett volna, e kövek nélkül; ő a „szellemi magvető“, a ki a parlagot termővé akarja tenni. Hogy munkássága tiszteletet érdemel, bárha idegen növényeket honosított is meg a magyar talajban, azt már tudjuk.

Tárgyaltuk műfordításait s ott láttuk, hogy jó munkát végezett; láttuk az elismerést, a melylyel kortársai neki adóztak, de láthattuk azt is, hogy túlbecsülték értékét, mint a hogy túlbecsülte nem egy helyütt Greguss Ágost is. Azt látja Greguss is, hogy költőnknek nincs teremtő lángelméje, de nem is ékeskedik idegen toliakkal. Nagy fogékonyság és még nagyobb szorgalom jellemzik Kist és a törekvés, hogy ne egyesekre, hanem az egész nemzetre hasson a közműveltség terjesztésével. Kis maga is kéri „Emlékezéseidben, hogy ne a zsenik, hanem ama kisebb tehetségek osztályába sorozzák, a kik a jelennek és nem a jövőnek dolgoznak. A „nemzet erkölcsi tanköltő“-je ő, a ki a nemzet jólétén és felvilágosodásán munkálkodik. Szépen mondja itt Greguss: „Az alkotó erőnek hiányát busásan kárpótolta benne azon ritka összhang szív és fő, akarat és tehetség között, mely-