Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1897

«

valaha valamivel, az pusztán abban állott, hogy ifjú korában igyekezett gyakran kimutatni nyelvi ismereteit. Pedig ezt a hibáját még az is szemére vetette, a ki róla a legkedvezőbb bírálatot mondotta volt, az első, a ki költőnk irodalmi tevékenységéről kritikát irt: Kölcsey Ferencz. Szükségesnek tartom ezt a „recensió“-t itt e helyen megbeszélés tárgyává tenni, hogy a bírálat részrehajlatlan letárgyalása után Kis, a körtő, a maga érdemeivel és hibáival álljon előttünk s lehetőleg helyes képet alkothassunk magunknak költői egyéniségének fény- és árnyoldalairól.

Kölcsey bírálata.

. Kölcsey 1817-ben lépett a kritikai pályára s bírálatai a Fehér György indítványára megindult „Tudományos Gyűjtemény“ hasábjain jelentek meg : Kis Jánosról, Csokonairól és Berzsenyiről. „De ezek — mondja Gyulai Pál 1893—4. egyetemi előadásaiban, — oly ellenszenvvel találkoztak a magyar olvasó közönség részéről, a mely jelesebb Íróinak kritizálá- sához nem szokott hozzá, hogy Kölcsey ez idő tájt, mondhatni, a legnépszerütlenebb magyar iró volt.“ Csokonairól irt bírálatát már Döbrenteinek is elküldte egyszer, de Döbren- tei, hogy vállalatának ne ártson, vonakodott .ízt közölni. Erre azután a Tudományos Gyűjteményben látott napvilágot némi kihagyással.

A mennyit Kölcsey a tudományos kritika megírásával irodalmunknak használt, annyit ártott is, mert, ha igazat adunk is Greguss szavainak, a melyeket szobrának leleplezésekor 1864-ben Szatmári mondott: „A magyar kritikának Kölcsey törte meg útját, ebbeli érdeme pedig annál nagyobb, minthogy e pályán nem annyira babérok, mint inkább tövisek teremnek, s a kritikai munka csak másoknak haszon, magának a munkásnak meg nem köszönt fáradság, gyakran emésztő bántalom“, ugyanekkor fájdalommal kell megemlékeznünk arról az egyoldalú bírálatról, a mely kitűnő költőnket Berzsenyi Dánielt elnémította s a mely neki magának is any- nyi keserűséget okozott, hogy többé kritikát Írni nem is akart, s jó ideig visszavonultságra kárhoztatta. 1833-ban irt „Kritika“ czimü dolgozatában is megvannak-e szomorú remi* _ 23 —