Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1897

— 24

niszczencziái s keserűen mondja : „Nincs nálunk sem inkább gyűlölt, sem kevésbbé értett szó, mint ez : kritika ! A nagyobb rész ócsárlásnak és hibák után leskelődésnek tartja azt, mely az irói világban elrettentéssel pusztaságot, az olvasó világnak pedig untatás által csömört okoz“, pedig (most is) „fejéhez és kebléhez' hű maradt mint Camoens és Rousseau“ s most is úgy gondolkozik mint akkor, most is el meri mondani: „midőn itt, vagy ott olvasóidat figyelemre vonszod, ott egy serdülő 'génié gerjesztett világodnál fáklyát gyújt, s te a jövendőre kinézvén egy gazdagabb keblű generationak származását remélheted: akkor tűrd a megsértett iró haragját vigasztalva, s ha kezet emel reád kiáltsd Themistoklesként ellenébe: Üss csak hallgas meg!“ Pedig kritikái nem t voltak teljesen igazságosak, nem teljesen pártatlanok, mert nagyon is a német költészet hatása alatt állott, nagyon is tetszettek neki a rimes-időnfértékes sorok ahhoz, hogy fel tudja ismerni, tudja becsülni Csokonai népies vonásainak szépségét s a görög római klasszicizmus tiszta üde visszhangját Berzsenyiben. Hogy lenne másként érthető az az elragadtatás, a melylyel Kis János verseit üdvözli, a szomorúság, a melyet Kazinczy előszava benne felkelt, a mikor ott azt olvassa, hogy Kisnek nem szándéka többé irodalmi működést kifejteni ?

Hiszen az ő szemeiben Kis a követendő minta, a ki a metrumot a rímmel egyesíti, a ki filozof-költő, a ki érzelmes, mint az ő nyugati mintái s a kinek hibáit Kölcseynek igy megvesztegetett szemei alig veszik észre. A Csokonai és Kis felett tartott recenziók kevés bajt szerezhettek neki, mint az 1817. jun. 11-én Kazinczynak Írja, „mivel az elsőnek phisikai lehetetlenség volt haragra gyuladni, a másik pedig elég nemes lélekkel bírt a kritikust a maga bohóságai miatt meg nem támadni s eltűrni,“ mig az érzékeny lelkű Berzsenyi elhallgat, mert, a hogy csak dicsérő biztatás bírta arra, hogy a nyilványosság elő lépjen, úgy le is lépteti a rosszaié gáncsolás. Nézzük hát azt a bírálatot, a mely annyi érdemet tulajdonit Kisünknek Berzsenyivel szemben.

Kölcsey kijelenti, hogy szerinte Kis elsőrangú magyar költő s azért fog épen a nagyobb költők bírálásához, mert