Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1897
17 — abból a régi görög és római classicusok a közép időkben ; dolgozott Eutropius-, Seneca- és Quintilianusból részleteket a Minerva 1832-iki folyamában. Alig van irodalmi működésében egy év, a mely a görög-római klasszikusok tanulmányozásának valami eredményével ne gazdagítaná irodalmunkat s a fejledező filológiai tudományt, s mi csak érdemeinek emelünk kalapot, mikor hálával és teljes méltánylással tekintjük e téren kifejtett nagy munkásságát. Német és egy£b idegen nyelvekből vett fordításainál is ugyanazt a módot akarom követni, a melylyel latin és görög fordításainál jártam el; nem tárgyalom azokat egész terjedelmükben, mert munkámnak czélja nem az, hogy műfordításait sorról-sorra összehasonlítsam azok eredetijével; csupán a legsikerültebbekből fogok egyet-kettőt felvenni, hogy e téren szerzett érdemeit megmutathassam, de fogok olyanokat is bemutatni, a melyek arról tanúskodnak, hogy Kis fordításaiban van olykor kivetendő is és hogy nem mindenütt járt el azzal a gonddal és figyelemmel, a melyet a műfordítótól elvárunk. Jellemző vonása Kis fordításainak itt is az, a mi ó-klasszikai fordításainál, t. i. hogy általában sikerűiteknek mondhatjuk azokat, bár sokszor él kihagyásokkal a méret kedvéért és olykor átugor egész verssorokat is, vagy olykor a legszebb, legjellemzőbb jelzők nélkül teszi ki a főnevet. De, mig az ő leikével rólam Tibullus elégiáit olyan remekül adja visza, német fordításainál egy igen különös tapasztalatra jutunk Kis, Goethe és Schiller fordításainak összehasonlításával. Valamennyi iró között Goethe az, a kit a legnagyobb tisztelettel fog körül, kinek müveire — mintegy önkénytelenül — több és behatóbb műgondot fordít az átültetésnél, mert pl. Goethe „Iphigeniá“-ját úgy fordította le, hogy a fent említettem, rendesen elkövetett, csekély hibákat leszámítva igazán hü tükre az eredetinek s méltán vivhatja ki az örvendetes elismerést. Még az „Asztali dal“ és „Közgyónás“ is sokkal sikerültebb fordítások, mint pl. Schiller „Vashámorba mentele“, mert, mig amazokban nagyon^éae“ kély hibákra akadunk : felesleges betoldásokra vagy kifas^yá■'-y \ 2. M £í- MtJTj