Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1897

18

sokra a méret kedvéért, addig az utóbbiban jóval több a hiba, mint a jó rész.

Álljon itt például a „Tischlied“ első szaka németül

Melly mennybéli örömtől Kezdek részegülni,

Mintha égbe készülne Lelkem felrepülni.

De nekem több kedvem van Még most itt maradni,

S dalok közt s jó bor mellett Vigakkal vigadni.

Ha valamely nyelvből egy verset a másikba szintén versalakban ültetünk át a méret megtartásával, bizonyos, hogy nehéz dolgot végezünk, s ha úgy végezzük, mint ezt Kisnél látjuk, mindenesetre dicséretet érdemelünk. Álljon itt még egy mutatvány az „Iphigeniá“-ból:

Nein ! o König, nein !

* Ich könnte hintergangen werden ; diese

Sind treu und wahr. Wirst du si anders finden,

■

So lass sie fallen und verstosse mich,

Verbanne mich zur Strafe meiner Thorheit An einer Klippeninsel traurig Ufer !

Nem! oh király, nem! En csalathatom,

De ők igaz s hr\4 emberek. Ha nincs Úgy a dolog, veszejtsd el őket, s engem Vess el, rekeszsz jutalmul bűnömért Egy bús magányú kősziklás szigetbe !

Nem szép-e ez ? nem hü-e ez a fordítás ? Állítsuk vele szembe a „Vashámorba menetel“-t, hogy észrevegyük az említettem különbséget. Akadunk talán 4 sorra, a mely szépen sikerült, mint az 5. versszak 5—6 sora, vagy a 13. versszak, de ezzel szemben gyenge és nagyon szabad a 4., 6., 7., 9., 11., stb. majdnem végig az egész, a 25. pedig már olyan rósz, hogy például idézem :

és magyarul:

Mich ergreift, ich weiss nicht wie, Himmlisches Behagen.

Will mich's entwa gar hinauf Zu deh Sternen tragen?

Doch ich bleibe lieber hier,

Kann ich redlich sagen,

Beim Gesang und Glase Wein Auf den Tichs zu schlagen.

Und als er raucheh sieht den Schlot Mihelyt a vas olvasztása Und sieht die Knehte stehn, Helyét megszemlélhette,