Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1897

14 —

estvék“ III. IV. k.-ben prózában, Suetonius pedig kiadatlan maradt: a Minervában Policlet utazásait adta magyarul. Már halála évében jönnek Cato verspárjai, majd Longinusnak „A fenségesről“ irt munkája, melyet Anaxjmenes és Aristoteles Rhetoricái s Pythagoras Arany mondatai követnek sikerült fordításban s ezek (Cato s a többiek) a Kisf. Társ. kiadványaiban.

Forditása hol szabadabb, hol pontosabb ; nem ragaszkodik mindenkor szorosan az eredeti versmórtékhez, sőt a szöveget is sokszor egészen szabadon adja vissza, mint pl. „A jelenvalókkal élés“ cz.-ben (Hor. Carm. Lib. 11. 3), hol az alkajoszi strófát rimes sorokkal fordítja; de milyen szépen tud fordítani, ha egészen hü akar lenni! Szolgáljon például e két sor Tibullus elégiái I. k.-nek elsejéből:

„At vos exiguo pecori, furesque lupique,

Parcite: de magno est praeda petenda grege.“

Kis Jánosnál: „Kiméld a kis nyájt, farkas, kiméld te zsivány nép !

Préda ha kell, másutt gazdag akol van elég.“

Általában jónak kell Ítélnünk versfordításait, mert félreértésre nem igen bukkanunk, s nem igen hagy ki semmit az eredeti szövegből, sőt betoldással él igen gyakran a méret kedvéért; igaz is, hogy pattogó disztikhonai annál közelebb állanak a remek eredetihez, mint azt a fent idézett sorok is mutatják. A botlások is, a melyekkel a magyar nyelv és szórend szabályai ellen vét, a „metrum“-ért történnek; pl. kétszer mondja ,regék helyett ,regek s a ,ha‘ elhelyezésénél túlságos ,licentia poeticával1 él. Lássuk a példákat:

az elsőre : „Hogy szeretőm sokszor hűségtelen, úgy regei a hir ;

Vajha siket volnék, a mikor azt regeli.“

Tibullus elégiái IV. k. 14. e. (Toldy kiadásában tévesen 13-nak veszi.)

a másodikra : „Rózsa korom tavaszán tettem valamit ha butábbat És valamit jobban bán ha szerelmi tüzem,

Mint azt, hogy tegnap csókot kértedre nem adtam, Lángomat átalván észrevótetni veled.“

Tibullus elégiái IV. k. 12. e.