Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1896

Vfin egy kor u hatalmas Róma történetében, midőn a fegyvereivel diadalmas város meghódolt egy meghódított nép szellemi fönsége előtt s azon állam, melynek egy szempillantásától remegtek a világ nemzetei, most meghajolt egy gyöngébb, csekélyebb nép előtt. Talán azért történt, mert belátta, hogy a műveltségben is csak úgy foglalhatja el az első helyet, ha más nép szellemi kincstárát a maga hasznára zsákmányolja ki. Tény az, hogy a római irodalom csupán akkor vett nagyobb lendületet, midőn a terjeszkedő görög műveltségnek utat nyitott.

De többen találkoztak e korban, kik féltették a római szellem önállóságát s hatalmas szavukat felemelték. Legtiszteletreméltóbb ezek közt M. Porcius Cafo Censorinus,') az ős római jellem és puritán erkölcsök legbuzgóbb tisztelője, ki a görög műveltség tér foglalásában veszélyeztetvo látta a tősgyökeres római szellemi és erkölcsi vonásokat. De szavai, melyekkel honfitársait óvatosságra intette, csak a pusztában hangzottak el s ő maga is belátván az alkalmazkodás szükségét, öreg korában volt kénytelen görögül megtanulni.

Erdélynek is, ennek az annyi viszontagság sújtotta kis országnak, megvolt a maga Catoja báró Apor Péter személyében ; csakhogy mig Rómában a szellemi

') M. Porcius Cato Censoruius K. e. 234—149-ig ólt. Ő írta az első latin nyelvű történelmet „Origines“ ez. alatt.