Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1895
244 A mily buzgók voltak a társulat tagjai az erénygyakorlatokban, ép oly gondot kellett forditaniok a külső illem és tisztesség megtartására : a mai udvariasság „illik“ és „nem illik“ szabályait egy századdal megelőzték a Mária Társulat által a tagoknak előirt szabályok. Ezekből nemcsak azt tanuljuk meg, minő modor kivántatott egy tanuló ifjútól, hanem azt is, hogy mik voltak azon illemszabályok, melyeket köny- nyen figyelmen kivül hagytak. A csiksomlyói Mária Társulat tagjai elé irt illemszabályok 66 pontba foglaltattak. A Mária Társulat — mint az eddigiekből kitűnik — ténykedéseiben, szokásaiban egészen a fiatal kor szelleméhez alkalmazkodott. Ha valami eszményi szépért rajong az ifjú kebel, elébe állította a szüzeknek szent Szüzét és pedig nem földi alakban, hanem mint az angyalok az egek királynőjét, kinek mennyei szépségén, tisztaságán nincs semmi folt. Miután oly tagok társaságába avatta, kik a kereszténység magasztos erényeiben való tündöklésre törekedtek, versenyre ragadtatta magát a törekvő heves ifjú szív és ime ! az ős kath. egyháznak önmegtagadásban bámulatunkat keltő erényhősei még egyszer megjelennek, csakhogy most iijak alakjában, kiknek buzgósági gyakorlatai, — ha mindjárt el- tékintve az asketikus felfogástól, csupán a mai realistikus irányú felfogás szerint mérlegeljük is — nem kizárólag a rajongó tuláradozásai, hanem öntudatlanul is edző gyakorlatok a létért való küzdelemre. A gyermeknyi ifjú félbeszakítja kedvencz játékát, mikor legjobban esnék, oda borul a társulat orotoriumának hideg padlózatára; megszakítja egy rózsafüzérért éjszakai édes álmát, édesebbnek tartja ugyanazon egy dolgot 63-szor elmondani a rózsafüzérben, a nélkül, |hogy figyelmét más el tudná onnan vonni; a hajnal pirja munkás szülőit a mezőn, őt meg kezében stúdiumával ott találja az iskola udvarán térdelve, miként napi munkájára segélyt esd le; s mikor az ételt magától megvonja, ágy helyett néha kemény földre fekszik, vagy mezítláb a szent hegyre (Salvator, Kis-Somlóhegy) kizarándokol, mintha a küzdelemre, néha szenvedésre hivatott ember előgyakorló iskoláját látnád, melyből edzett test, szilárd lélek fog kikerülni az életküzdelmek porondjára. Ám vádolja valaki a Mária Társaság szellemében növekedett ifjút, ha már az erkölcsi tökély mentői magasabb fokára való törekvés túlzásnak nevezhető, de egyet még saját gondolkozásmódja szerint sem tagadhat meg tőle, ha összehasonlítja a mai nevelésű iijusággal és ez: hogy az ilju jellemvonása a romlatlanság, őszinteség, kitartó erély, még ifjú tévedéseiben is nemesség volt. ' (Bővebb adatokat közül Bándi Vazul a csik-somlyói gymnasiumi 1893/4 évi értesítőben).
