Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1893

— 28 —

az imákat, megvizsgálja lelkiismeretét és szüleinek jó éjt kiván.

63. Mások eló'tt — a mennyire lehet — nem vetkőzik le, sem mellény vagy más öltözet nélkül nem jár körül ; este az öltözetet úgy rakja össze, hogy azt a következő' napon rendben találja; öltözködés közben nem veszteget sok időt.

64. Kegy gyanánt kéri a szülőktől, hogy egymagára elkülönített ágyban aludjék, amelyben — miután az szentelt vizzel behintetett — úgy feküdjék le, hogy minden oldalról illendően be legyen takarva; sem hanyatt, seni arczra borulva, hanem jobb oldalon, karjait melle előtt kereszt alakba összefonva feküdjék.

65. Törekedjék jó gondolatokkal elaludni, melyeknek ápolására függeszszen ájtatatos képet, az ágya fölé.

66. Éjjel az olvasót nyakába akasztja, s karjaira fűzi, hogy éjjel felébredve imádkozhassék, nehogy tétlenség közben a rossz gondolatoknak helyet adjon.

A Mária Társulat — mint az eddigiekből kitűnik — ténykedéseiben, szokásaiban egészen a fiatal kor szelleméhez alkalmazkodott. Ha valami eszményi szépért rajong az ifjú kebel, elébe állította a szüzeknek szent Szüzét, és pedig nem földi alakban, hanem mint az angyalok az egek királynőjét, kinek mennyei szépségén, tisztaságán nincs semmi folt. Miután oly tagok társaságába avatta, kik a kereszténység magasztos erényeiben való tündöklésre törekedtek, versenyre ragadtatta magát a törekvő heves ifjú szív, és ime! az ős kath. egyháznak önmegtagadásban bámulatunkat keltő erényhősei még egyszer megjelennek, csakhogy most ifjak alakjában, kiknek buzgósági gyakorlatai, — ha mindjárt eltekintve az asketikus felfogástól, csupán a mai realistikus irányú felfogás szerint mérlegeljük is — nem kizárólag a rajongó tuláradozásai, hanem öntudatlanul is edző gyakorlatok a létért való küzdelemre.

A gyermeknyi ifjú félbeszakítja kedvencz játékát, mikor legjobban esnék, oda borul a társulat oratóriumának hideg padlózatára; megszakítja egy rózsafüzérért éjszakai édes álmát, édesebbnek tartja ugyanazon egy dolgot 63-szor elmondani a rózsafüzérben, a nélkül, hogy figyelmét más